Ismét sokan jöttek és mentek

A felkészülési időszak alatt Szlobodan Kusztudicsot nevezték ki vezetőedzőnek, segítője Dragan Szekulics lett. Két évvel hosszabbította meg szponzori szerződését a Fejértej Parmalat, és öt év után, újra támogatta a labdarúgást a Videoton Holding Rt. Az egy évre szóló szponzori szerződés értelmében, Videoton FC Fehérvár lett a csapat neve.

A szezonkezdetre leigazoltuk a Kispest-Honvéd FC-től a középpályás Árgyelán Jánost, a Vasas Casino Vigadótól a kapus Bíró Szabolcsot, a Nagykanizsai Olajbányásztól csatár Almir Filipovicsot, az FC Egertől a védő Schindler Szabolcsot és Tóth Attilát. A Videotonban folytatta tovább pályafutását a Csepel SC-től érkező középpályás, Vancsa Miklós és a védő Váczi Dénes, a Tiszakécskei FC-től igazoltuk a középpályás Dobi Róbertet. Az ifi csapattól került fel a középpályás Topos Zsolt és Györök Tamás, illetve a csatár Róth Ferenc. Novemberben érkezett a Reipas Lahtitól a középpályás Árki Gábor és Izlandról középpályás Corovic Nebojsa. Libériából igazoltuk a csatár Frank Seatort, aki azonban még a bajnoki rajt kezdete előtt hazautazott édesanyja temetésére, és a hazájában dúló polgárháború miatt nem tudott visszatérni. Várták, de a zuhanyhíradó szerint valamelyik távoli országban folytatta, amatőrkén.

A távozó oldalon sem voltak kevesebben: Németországba igazolt a csatár Carlos Juliano Alves, a Paksi Atomerőmű SE-hez  a védő Jávorka András, a Ferencvároshoz a csatár Horváth Ferenc és a középpályás Vasile Miriuta, az MTK-hoz a középpályás Zimmermann Tamás. Kölcsönbe távozott a Stadler FC-hez Pálfi László, a Siófokhoz a kapus Mitring István. Visszatért a kölcsönadó egyesületéhez, az olaszországi Reggianahoz a középpályás Precious Onyeabor Monye. A Gázszer FC-hez igazolt a védő László Csaba és a középpályás Nagy Lajos.

Hullámzó teljesítmény, felduzzasztott bajnokság

1996 nyarán az MLSZ a korábbi 16 csapatos első osztályt további két csapattal 18 résztvevősre bővítette, ami azt is jelentette, hogy egy fél szezonban nem 15, hanem 17 mérkőzés várt ránk.

Vereséggel kezdtük a pontvadászatot, az MTK otthonában 2-0-ra kaptunk ki. A második fordulóban aztán kiköszörültük a csorbát, és a Vác FC ellen fölényes, 6-2-es győzelmet arattunk. Takács Lajos hármat, Pető Tamás kettő, Korsós pedig egy gólt lőtt. A következő öt mérkőzést is vereség nélkül hoztuk; győzelmek és döntetlenek váltogatták egymást, majd a Vasas elleni 1-0-s vereséget követően a Fradit fogadtuk Sóstón. A Ferencváros ellen kemény, küzdelmes mérkőzésen két szerencsétlen gól döntött, igyekezett a csapat, de rendkívül sok pontatlanság tarkította a játékot, így végül 2-0-ra kikaptunk.

Szeptember végén a tabella középmezőnyében, a 10. helyen álltunk, és a folytatás sem hozott sikert. Az Újpest ellen óriási védelmi hibák pecsételték meg a sorsunkat, 2-1-nél még benne volt a csapatban az egyenlítés lehetősége, ám a következő gól végül eldöntötte a találkozót, 3-1-re kikaptunk.

A kevés győzelmünk egyikét a ZTE ellen itthon értük el. Takács góljával közel 3 000 ember előtt 1-0-ra nyertünk. Az utolsó őszi mérkőzésünkön, a Kispest-Honvéd FC ellen a félidőben még 2-1-re vezettünk, végül mégis 3-2-es vereséggel búcsúztunk. Az őszt a 12. helyen zártuk.

„Az eredmények alapján nem lehetünk elégedettek, ha egy hajszállal is, de a céloktól elmaradtunk mind a bajnokságban, mind a kupában.” – nyilatkozta értékelésében Szlobodan Kusztudics, vezetőedző.

Forrásban az átigazolás piac

December végén a kétszeres válogatott középpályás, Horváth Attila - aki az őszi idényben Ausztriában, az Austria Wien és a St. Pölten csapataiban is játszott - 1999. június 30-ig szóló szerződést kötött a klubbal. Viktor Makrickij az NB III-as Kiskőrösi Petőfitől igazolt Fehérvárra, a védő korábban a Stadler FC-ben és a német Zieben csapatában szerepelt. Január végén Vytautas Karvelis, a Zalgiris Kaunas litván válogatott támadója két és féléves szerződést kötött, míg honfitársa védő Valdas Urbonas fél évre kölcsönbe érkezett Fehérvárra. Az ifi csapattól felkerült a védő Csordás Tamás és a csatár Varga István.

A szabadlistára tett védő, Váczi Dénes az NB II-es Százhalombatta csapatához igazolt, a szintén védő Árki Gábor, miután a szerződése lejárt a klubnál, a Gázszer FC-hez ment át. Az Újpesthez igazolt a védő Árgyelán János, Izraelbe a középpályás Nebojsza Csorovics, illetve Siófokra a csatár Almir Filipovics

Vereségek és edzőváltás

A szezonnyitó mérkőzésre a bajnokesélyes MTK ellen a szurkolók fél szektort betöltő drapériával készültek, melyen az állt: „Sóstó felett újra felragyog az ég!”. Erre a napfelkeltére azonban várni kellett, ugyanis hiába futballozott a mérkőzés egyes időszakaiban jól a csapat, kaptunk két elkerülhető gólt. Ráadásul öt perccel a meccs lefújása előtt Juhos Attila játékvezető lesnek ítélte, és nem adta meg Takács Lajos gólját. A játékosok reklamáltak, majd Pető Tamás meglökte a bírót, aki öltözőbe küldte a középpályást. Az eset következményeként Pető rendkívül súlyos, tíz mérkőzésre szóló eltiltást kapott, amelyet később hat mérkőzésre enyhített a fegyelmi bizottság.

A második mérkőzésen is kikaptunk, 1-0-s vereséget szenvedtünk a Váctól. A csapat eredménytelensége miatt három nappal később a klub közös megegyezéssel szerződést bontott Szlobodan Kusztudics vezetőedzővel és Dragan Szekulics pályaedzővel. A csapat kispadjára Disztl László ült, akinek a szezon végéig, vagyis tizenöt meccsre szólt a megbízása. A pályaedző Csucsánszky Zoltán, a kapusedző pedig Disztl Péter lett.

„Bő két nap állt a rendelkezésemre a mérkőzésig, elbeszélgettem minden játékossal, csodákra azonban nem lehetünk képesek.” – mondta a Csepel elleni mérkőzés előtt Disztl László. A csapat azonban határozottabb, gyorsabb játékkal teljesen megérdemelten 1-0-s győzelmet aratott.

Március végén először találkozott edzőként Disztl László egykori mesterével, Dr. Mezey Györggyel, aki ezúttal a BVSC-t irányította. Az első félidő kiegyenlített játéka után nagyszerű második negyvenöt percet, igazi örömfocit produkált a csapat, és Dvéri Zsolt találataival 2-0-ra győzött.

A folytatás is szépen alakult, három döntetlen és két győzelem következett. A Pécset gyakorlatilag kiütöttük, az 5-0-s győzelemmel pedig 350. NB I-es diadalát aratta a csapat.

A veretlenségi sorozatunk Újpesten szakadt meg, majd a véghajrában kissé leeresztettünk, és három döntetlent követően, a Siófoktól 3-2-re kikaptunk.

A bajnokság záró mérkőzésén egyáltalán nem volt mindegy, hogy milyen eredményt érünk el, mivel a vendéglátó Honvéddal azonos pontszámunk volt. A mérkőzésen semmi sem valósult meg az elképzelésekből, a kínálkozó lehetőségeket rendre elpuskáztuk, és 3-0-ra kikaptunk a Honvéd ellen.

A csapat a 8. helyen végzett. Összesen 42 pontot szereztünk, volt 10 győzelmünk, 12 döntetlenünk és 13 vereségünk.

Samsung Magyar Kupa – 16 között estünk ki

A Magyar Kupa küzdelmeket a 7. csoportban kezdtük a Perbál SC-vel, a Balatonlellével és a Soroksárral. A csoportkörön túllépve a legjobb 16 közé jutásért a Csákvár FC-vel mérkőztünk, az idegenbeli 0-0-s döntetlent követően, itthon 5-1-re győztünk.

A 16 között a BVSC-vel sorsoltak össze minket. Az első mérkőzésen itthon hetvenöt percen át csapatunk irányított, de egy szerencsétlen gól végül eldöntötte a találkozót. A Szőnyi úti visszavágón az első félidőben százszázalékos helyzeteinket sem tudtuk értékesíteni, hiába álltunk közelebb a győzelemhez, az 1-1-es döntetlennek köszönhetően összesítésben 2-1-re kikaptunk, így elbúcsúztunk a további küzdelmektől.