Ismét változott a bajnokságok kiírása, 1957-ben, a forradalmat követő zűrzavarban csak tavaszi szezon volt, aminek lebonyolítása csak március 6.-án lett hivatalos. Erre a csapatot Bódi Ferenc készítette fel.
Kapus posztra érkezett Nemes J. (eredeti nevén Nikolicza), valamint a középpályára Egri T. és Horváth I Gy., illetve Dérfalvi Imre és Jutasi Róbert, ám ők ebben a félszezonban feketén játszottak, így a jegyzőkönyvekben is álnéven szerepelnek, mint Déri és Juta.
Az érkezőkkel együtt többen ki is kerültek az első csapatból, illetve volt, aki máshol folytatta, így Horváth, Keleti, Rada, Balogh Gy., Brunner Gy., Fekete, Lukács F., Németh II M., Váradi, Veres, Lőrincz, Paksi, Segesdi, Szabó B. már nem volt tagja a keretnek, Nardai Antal pedig befejezte játékos pályafutását, ám a klubnál maradt, mint intéző.
Remekeltünk – kevesen tudtak csak legyőzni minket
Összesen nyolc csapat indult az úgynevezett Megyebajnokok tornáján, amit ekkor az addig megszokott osztályozók helyett tartottak. Ugyan vereséggel nyitottunk, 5-1-re kaptunk ki a Zalaegerszegi Ruhagyár csapatától, a folytatásra nem lehetett panasz. A harmadik fordulóban, gólgazdag mérkőzésen 4-4-es döntetlent értünk el az addig még veretlen Mosonmagyaróvár otthonában úgy, hogy az 52. percben még a hazaiak vezettek 4-2-re. Találatainkból hármat Szentes, egyet pedig Dérfalvi szerzett.
A tavasz legnagyobb arányú győzelmét a Szekszárdi Dózsa otthonában arattuk. Szentes már az ötödik percben 18 méterről védhetetlenül bombázott a hazaiak kapujába. A folytatásban a szekszárdiak hiába próbálkoztak, a találkozó gyakorlatilag az első félidőben eldőlt, hiszen a 30. percben Szőke, illetve a 38. percben Németh is betalált. A szünetet követően átvette a Szekszárd az irányítást, és a kapunk többször is veszélyben forgott, csak bő negyedóráig tartott a hazaiak lendülete. A 65. percben Szentes egy szépen kivitelezett támadásból gólt szerzett, majd - akárcsak az első félidőben Szőke - folytatta a sort. A 6-0-s végeredményt beállító utolsó találatot pedig a 84. percben Padi bombázta be.
A szezont végül 19 ponttal, 9 győzelemmel, 1 döntetlennel és 4 vereséggel az 1. helyen zártuk, és kiharcoltuk az NB II-be való feljutást. Mindennek tetejébe a gólkirályt is mi adtuk: Szentes Jenő 12-szer ünnepelhetett, a 11 gólos veszprémi Schöglt megelőzve.
Ahogy Bencsik István, a csapat akkori kapitánya mesélte, könnyedén vették a játékot és a feljutást is.
