Érdekességek
Leg-leg-leg...
A legnagyobb hazai élvonalbeli győzelem:
- 1972.05.28. Videoton FC - Egri Dózsa 8-0
- 1997.10.18. Videoton FC - Tiszakécske 8-0
A legnagyobb idegenbeli élvonalbeli győzelem
- 2011.03.12. FTC - Videoton FC 0-5
- 2014.11.29. Pápa - Videoton FC 0-5
- 2021.01.23. Újpest FC - MOL Fehérvár FC 0-5
A leghosszabb élvonalbeli győztes sorozat
- 2014.07.26-2014.10.04. 10 mérkőzés
A legtöbb lőtt gól élvonalbeli szezonban
- 1977-78-as szezon (18 csapatos bajnokság, 34 bajnoki mérkőzés a szezonban) 77 lőtt gól
Az 5 legtöbb élvonalbeli mérkőzésszámmal rendelkező Vidi-edző:
- 1. Kovács Ferenc 273 meccs (1972-1988)
- 2. Lantos Mihály 102 meccs (1977-1980)
- 3. Marko Nikolics 79 meccs (2017 - 2019)
- 4. Mezey György 74 meccs (1990 - 2011)
- 5. Csertői Aurél 69 meccs (2004 - 2006)
A legtöbb élvonalbeli meccs Vidi-mezben
- 1. Végh Tibor 419 bajnoki (1974 - 1989)
- 2. Karsai László 397 bajnoki (1968 - 1981)
- 3. Kovács József 339 bajnoki (1968 - 1980)
- 4. Horváth Gábor 318 bajnoki (1979 - 1991)
- 5. Csongrádi Ferenc 315 bajnoki (1974 - 1987)
Az 5 legtöbb élvonalbeli gólt szerző Vidi-játékos
- 1. Nikolics Nemanja 117 gól (2010-2022)
- 2. Szabó József 111 gól (1977-1987)
- 3. Tiber László 78 gól (1971-1982)
- 4. Karsai László 71 gól (1968-1981)
- 5. Burcsa Győző 67 gól (1977-1985)
Egy mérkőzésen lőtt legtöbb bajnoki gól:
A legeredményesebb edző:
Érdekességek
A háború árnyékában
1943-ra a második világháború csatazaja lassan-lassan Magyarországot is elérte. A labdarúgó-bajnokságok ennek ellenére egészen a végsőkig nem álltak le, pedig számos, mai szemmel nézve hihetetlen történet tarkította a találkozókat. 1943. október 24-én a Vidi – akkori nevén Székesfehérvári MOVE VSK – a Pétet fogadta a Takaródó úton. A bajnokit Téli góljával 1-0-ra megnyertük, de a lebonyolítás messze nem volt zökkenőmentes: a meccset a légvédelmi szirénák megszólalása miatt 80 percre félbe kellett szakítani…Egy évvel később, a második világháború miatti kényszerű szünet előtti utolsó összecsapáson Gánton léptünk pályára. A találkozóra már két órás késéssel érkeztünk meg, mert a csapatnak ezt az időt óvóhelyen kellett töltenie, de a pláne nem ez volt. A szőrösszívű Jávoros játékvezető ugyanis nem „kegyelmezett meg” és nem indította el a mérkőzést, mert igazolólapjaink otthon maradtak. Ezekért végül egy bátor leventefiú kerékpározott el, majd vissza – a Vidi pedig 4-0-ra nyert.
Gyakori edzőpartner
A Vidi alapítása óta nem hivatalos összecsapáson már 11 alkalommal megmérkőzött a magyar válogatottal. 1955-ben még az Aranycsapat legtöbb tagja mellett maga Puskás is tiszteletét tette a Berényi úton (és 20-0-ra győztek). Először és eleddig utoljára 1988. április 23-án vertük meg a nemzeti csapatot, mégpedig Kovács F. (2), Csucsánszky és Magyar góljaival, 4-3-ra.
Mesterhármasok a megyében
Az NB-s bajnokságokon és a kupasorozatokon kívül a korabeli újságok még összesen 43 olyan bajnoki teljesítményt jegyeztek fel, amikor klubunk csatára legalább három találatot ért el – ennél az ismeretlen jegyzőkönyvű mérkőzésekkel együtt magasabb is lehet a szám. Történelmünk első, 1942-43-as idényében a 13 fordulós bajnokság során 12 alkalommal fordult elő ez a kisebb statisztikai bravúr (ebből Szép Ferenc egymaga hetet vitt véghez).
Legendák a Vidi szolgálatában
Klubunk történelmében a halhatatlan Aranycsapat több egykori tagja is közreműködött. Lantos Mihály edzőként 1977 és 1980 között ült kispadunkon (és ezzel Kovács Ferenc után övé a legtöbb NB I-es meccs a Vidi edzőjeként), de kevésbé ismert Hidegkuti Nándor története. Az MTK legendája 1958-ban vonult vissza és 1959-ben már kinevezték a kék-fehér csapat trénerévé, de azt megelőzően, 1958-59-ben a Székesfehérvári Vasas SC edzőjének, Gábor Sándornak a szaktanácsadója volt – még olyan mérkőzések is akadtak, amire egyedül ő jelölte ki a kezdőnket. Rajtuk kívül az 1961-64 között játékosként, 1966-ban edzőként a Vidit erősítő Kárász Endrét is gyakran emlegetik, mint „az Aranycsapat örökös tartalékját”.
Válogatottak – a kezdetek
Klubunk történetének első olyan játékosa, aki később válogatottságig vitte, Fister Ferenc volt. A kiváló csatár 1959 és 1963 között játszott az akkor Székesfehérvári Vasas SC, majd VT Vasas néven szereplő együttesünknél, majd a Budapesti Vasas igazolta le, ahonnan 1965-ben mutatkozott be a nemzeti csapatban. Az első, aki aktuálisan is Vidi-labdarúgónak mondhatta magát beválogatásakor, Fejes Gábor volt: 1970-ben háromszor lépett pályára a magyar színeket képviselve.
Öngól másodpercek alatt
1965-ben egy BVSC elleni másodosztályú bajnokin meglehetősen furcsa találattal szerzett vezetést a vasutas csapat: másodpercek alatt úgy voltak 1-0-s előnyben, hogy a labdához hozzá sem értek. A Fejér Megyei Hírlap így számolt be erről az öngólról: „Balogh [Károly] Szőkének [Miklós] gurította le a kezdést, ő pedig Bognárnak [Ferenc]. A védő félfordulattal hazaadta - volna, de a labda elment Tímár [Mihály] mellett, így az ellenfél úgy szerzett vezetést, hogy hozzá sem ért a labdához.”
Elsőként a legjobbak közt
A Vidi 1968-ban Székesfehérvár történetének első NB I-es labdarúgó-csapata lett, ráadásul mindmáig csak egyetlen egy követte: a MÁV Előre SC 1977 és 1980 között szerepelt az élvonalban. Az örökmérlegünk ráadásul ellenük is pozitív, 6 meccsből 3-szor nyertünk és 1 döntetlen mellett csak 2-szer kaptunk ki.
Erős kezdés, erős folytatás
Nagy II János hosszú és sikerekben gazdag fehérvári karrierje már szó szerint az első perctől kezdve kiválóan indult: 1969. január 22-én a második csapat ellen játszott edzőmérkőzésünkön a kezdő sípszót követően másodpercek alatt eredményes volt. Ezt a gólt később csak az NB I-ben további 56 követte…
Az első mestermunka
A Vidi élvonalbeli történetének első mesterhármasát Wollek Tibor lőtte 1970-ben, egy Haladás elleni helyosztón – mi több, támadónk akkor négy találatig is eljutott. Azóta további 24 alkalommal volt erre példa (Jován és Kuntics pedig 4 gólig is eljutottak egyszer-egyszer), utoljára 2017-ben, amikor Marko Scsepovics egy Debrecen elleni, 5-2-es meccsen triplázott.
Az első renitens
Az első sárga lapot színeinkben Nagy II János gyűjtötte be, akinek 1972. március 5-én a Vasas ellen mutatta fel a kártyát Szkokán játékvezető. Valamely játékosunk ellen elkövetett szabálytalanságért először az MTK-s Mezei Béla „sárgult be” ennél valamivel előbb, 1971. november 7-én.
Legyőzöttből legyőző
Történelmünk holtversenyben legnagyobb élvonalbeli sikere az Egri Dózsa 1972 tavaszi 8-0-s kiütése. Ezen a találkozón az ellenfélnél pályán volt Czeczeli Károly is, aki évekkel később karrierje során először és utoljára éppen a Vidiből lett válogatott.
Tripla hét perc alatt
Az 1974-75-ös szezon 29. fordulójában a Vidi a Tatabányát ütötte ki 6-1-gyel. A találkozó érdekessége, hogy csatárunk, Szalmásy Tamás 7 (!) perc alatt, a 81. és a 88. minutum között ért el mesterhármast.
Nyolcan kaptak hetest
Az 1976-os bajnokság 5. meccsén a SZEOL 7-0-s vereséget szenvedett Sóstón. A mérkőzést a szegediek 8 emberrel fejezték be, a három kiállított között a magyar válogatott későbbi szövetségi kapitánya, Egervári Sándor is ott volt.
Gólpassz debütánsként
Nem jutott hosszú élvonalbeli karrier Porogi Lajosnak, aki 1976. szeptember 25-én lépett pályára karrierje során először és utoljára NB I-es meccsen. Bár csak 15 percet játszott, a Tatabánya ellen 4-2-es sikerrel záruló összecsapáson így is kiosztott egy gólpasszt, melynek „kedvezményezettje” Szalmásy Tamás volt.
Siker Kovácsok nélkül
1977 áprilisában 0-0-s döntetlent harcoltunk ki a Salgótarján csapata ellen. Az összecsapás érdekessége, hogy együttesünk mindkét „Kovács” vezetéknevű tagját kiállították: József a 27., László a 75. minutumban jutott erre a sorsra.
Öngól-parádé
Nem mindennapi meglepetéssel szolgált az 1977-78-as idény 19. fordulója: a Csepel 5-0-s kiütésekor a Vidi a 7. percre már kétgólos előnyt szerzett, méghozzá két öngólból. Mintegy 30 évvel azt megelőzően viszont alakult ez fordítva is, amikor a Ceglédi VSE ellen elszenvedett kiütéses, 8-0-s vereség alkalmával hátvédünk, Sarkadi az első 10 perc során háromszor is saját hálójába talált.
Panenkázás Sóstón
Antonín Panenka, az 1976-ban Európa-bajnok csehszlovák válogatott legendás középpályása – akiről a világhírű, löbbölős tizenegyes-típust elnevezték – Sóstón tétmeccsen is pályára lépett. 1981-ben a Rapid Wien színeiben UEFA Kupa-találkozóra érkezett és csapatával 2-0-s sikert aratott.
Az utolsó kupadöntő
Mind a mai napig a Vidi az utolsó magyar klubcsapat, amely európai kupadöntőt játszott. 1985-ben a Real Madrid elleni UEFA Kupa-fináléban előbb 3-0-ra kikaptunk Sóstón, a visszavágón viszont Májer Lajos bombagóljával 1-0-ra győztünk.
Senki sem sejthette
Az 1987-es Intertoto Kupa során két, később hazánkban is ismertté váló szakember is vendégszerepelt Sóstón. Júliusban a Malmö edzőjeként az angol válogatott későbbi szövetségi kapitánya, az akkor még fiatal Roy Hodgson járt Székesfehérváron; majd alig egy hónapra rá a játékosként a csehszlovák nemzeti csapatig is eljutó, akkor bohemiansos Zdenek Scasny futballozott gyepünkön – ő 2011-ben magyar csapatot, a Debreceni VSC-t irányította.
Debütálás duplával
Talán senkinek nem volt olyan emlékezetes debütálása a Vidiben, mint Babai Lászlónak: az 1989 májusában alig 19 éves tehetséget a Tatabánya ellen az 57. percben cserélte be Kaszás Gábor, a csatár pedig első labdaérintéséből gólt lőtt, majd a 78. percben második találatát is megszerezte, emberhátrányban lévő együttesünk pedig 3-1-re nyert.
Mr. Q
Több külföldi származású labdarúgónk nevében is szerepel a magyarban ritkán használatos Q betű, de olyanból csak egy van, aki magyar állampolgárként ilyen névvel megfordult a Vidiben: Quirikó László, aki 1989-90-ben játszott Fehérvárott.
Az első fecskék
Klubtörténelmünk első, magyar kötődéssel nem rendelkező, külföldi játékosa a jugoszláv Mirko Tintar volt, aki 1989 augusztusában egy Veszprém elleni mérkőzésen debütált a Vidiben. Az év nyarán vele együtt egy másik honfitársát is szerződtettük, Mirszad Szprecsak első bevetésére viszont csak a nyár végén került sor.
„Kistaki” intézte el a DAC-ot, Szabó József a Craiovát és a Partizant
A nemzetközi kupákban négy Vidis (legalább) mesterhármas született 2019-ig bezárólag. A leghíresebbre, Szabó József Partizan elleni mesternégyesére alighanem mindenki emlékszik és az időrendben első is az ő nevéhez fűződik: az 1983 nyári Intertoto Kupában a Craiova együttesét szomorította. A Vidi történetének legnagyobb nemzetközi kupás győzelmét hozó 1993-as, DAC elleni 7-1-es összecsapáson Takács Lajos ünnepelhetett háromszor. A legfrissebb emlék Nego Loic triplája a Zeta elleni EL-selejtezőn.
Villámtornán, sztárok ellen
Az 1990-es évek közepén, a Parmalat szponzorációjának időszakában a Vidi rendszeresen látogatott Olaszországba edzőtáborozni, amely időszak alatt több villámtornán is pályára léptünk. Ellenfeleink erejét jól jelzi, hogy két év alatt mások mellett olyan világsztárok is játszottak a mieink ellen, mint Gianfranco Zola, Fabio Cannavaro, Hriszto Sztojcskov vagy Oliver Bierhoff.
Kuntics: 4 + 2 = 10
A Vidi történetében mindössze egyszer fordult elő, hogy egy játékosunk 10-es értékelést kapjon a Népsporttól vagy Nemzeti Sporttól: Zoran Kuntics 1995. május 10-én a Vác 6-3-as kiütésekor négy gólt lőtt és kiosztott két gólpasszt is, ezzel érdemelte ki az osztályzatot.
Az utolsó mohikán
Az 1984-85-ös UEFA Kupa-menetelésben részt vett játékosok közül a Vidi színeiben utoljára Disztl Péter lépett pályára, 1995. 10. 28-án.
Elnyújtott karrierek
A legnagyobb időköz két, ugyanazon személy által játszott NB I-es bajnoki között kis híján 18 év: Disztl Péter 1977. december 10-én debütált és 1995. október 28-án lépett pályára utoljára a Vidiben. Ennél csak néhány héttel volt rövidebb a Kuttor Attila első és utolsó pályára lépése között eltelt idő. Egykori csapatkapitányunk 1989. augusztus 12-én már megmutatta magát a fehérvári drukkereknek, 2007. április 6-án pedig még mindig tapsolhatták őt szurkolóink.
Családi vonások
Összesen hat olyan család része a Vidi történelmének, ahol két generáció képviselői is pályára léptek NB I-es bajnokin. Először a Tiber-família büszkélkedhetett ezzel (László 1971-82, Krisztián 1993-94), majd Boboryék következtek (Béla 1968, Balázs 1999). Harmadikként lett NB I-es játékos id. Horváth Gábor (1979-91) fiából, ifj. Horváth Gáborból (2003-11), de később sikerült ez a Disztl-családban (László 1980-87, 1994-95; Dávid 2005, 2007), Vadászéknál (Imre 1979-87, 1990-94; Viktor 2005-08) és legújabban Fejeséknél (Gábor 1968-80; András 2008, 2014-17) is. A legtöbb vidis bajnokija a Horváthoknak van (317+142), de a Fejesek és a Vadászok is átlépik a 300-as határt. Halmai Gábor 1990-ben a Vidiben kedzte patinás pályafutását, fia, Ádám 2019-ben Magyar Kupa-mérkőzésen ölthette magára klubunk első csapatának mezét.
Az első 'igazi' külföldi edző a kispadon
Az egykori Magyarország területén, (Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban) született vezetőedzőinket (dr. Kalocsay Géza, Jenei Imre) követően a Vidi első, valóban külföldi trénere Szlobodan Kustudics volt, aki segítőjével, Dragan Szekuliccsal együtt 1996-ban ült le kispadunkra.
Mesterhármasok az NB-ben
NB-s, de nem NB I-es, hanem alacsonyabb osztályú bajnokságban összesen 16 mesterhármast hoztak össze játékosaink abban a valamivel több mint 14 esztendőben, amíg ott szerepelt klubunk. A sort még az FDSE néven szereplő 1948-as együttesünk tagja, Varga Miklós nyitotta – ő a Monort keserítette. 1959-60-ban (Szentes, Szőke, Balogh K.), 1969-ben (mindháromszor Karsai) és 1999-00-ben (Zombori Z., Lendvai, Gyurováth) háromszor is sikerült.
Kiesés ezüstgóllal
Az UEFA 2002 és 2004 között alkalmazta az „ezüst gól”-szabályt, amely azt jelentette, hogy amennyiben a 2x15 perces hosszabbítás bármelyik félidejében gól esik, a kiesésre álló csapatnak a játékrész végéig van lehetősége egalizálni. A tiszavirág-életű szabályozásnak a Vidi is áldozatul esett egyszer, amikor 2003-ban az UEFA Intertoto Kupában a bolgár Marek Dupnyica 4-4-es összesítésnél a 97. percben gólt szerzett, a hátrányt pedig a hátra lévő mintegy nyolc minutum alatt nem sikerült ledolgozni.
Kapus más szerepkörben
Élvonalbeli történelmünk során eleddig egyetlen egy alkalommal fordult elő, hogy a Vidi kapusa gólt szerezzen: 2004. május 22-én, a Haladás ellen 5-0-s állásnál Daniel Tudor futott neki a labdának és értékesítette is a büntetőt. A végeredmény korábbi csatárunk, Róth Ferenc találatával 6-1 lett.
Edzőként hibátlan
Klubtörténelmünk egyetlen edzője, aki 100%-os tudott maradni a Vidi kispadján, az Németh Zoltán. Jellegzetesen szőke egykori bekkünk 2006-ban Csertői Aurél távozása és Marijan Vlak érkezése előtt, egy Honvéd ellen 1-0-ra megnyert összecsapáson irányította a csapatot. Van azonban még egy "egymeccses" trénerünk: a beugró Szabó Józseffel 1997. október 4-én 2-0-ra kikaptunk Kispesten.
10/10
A Vidi 2007-ben teljesen hibátlan felkészülési időszakot tudhatott magáénak. 10 mérkőzésen léptek pályára Marijan Vlak tanítványai és sorban legyőzték az Ikarus (10-1), a Pálfa (17-1), a REAC (4-3), a Paks (3-0), a Felcsút (2-1), a Győri ETO (3-0), a Fehérvárcsurgó (8-3), a Vasas (4-2), a Medimurje (3-0) és a Mór (7-1) csapatait is.
Hét duplázó
Az egyetlen játékos, aki a Vidi 2006-os megnyert és 2011-es elveszített Magyar Kupa-döntőjén is pályára lépett, az Sebők Zsolt. A 2011-es és 2015-ös között kétfős átfedés van: Sándor György és Nikolics Nemanja játszott a Kecskemét és az FTC ellen. 2019-ben újra eljutottunk a fináléba, a Ferencváros elleni, négy évvel korábbi mérkőzéshez hasonlóan pályára lépett ekkor Vinícius Paulo, Juhász Roland, Stopira és Kovács István is.
Triplakirályok
A Vidi eddigi 29 élvonalbeli mesterhármasát 23 különböző játékos szerezte, de háromszor még senkinek nem sikerült elérnie ezt a bravúrt – Wollek, Szalmásy, Szabó J., Sallói, Horváth Ferenc és André Alves is kettőnél állt meg. Ha az NB-s alacsonyabb osztályú évadokat és a hivatalos kupasorozatokat is figyelembe vesszük, még további 50 tripláról beszélhetünk, a listavezető pedig Karsai László öttel (1 NB I, 3 NB II, 1 Magyar Kupa). Szabó József négyet ért el (2 NB I, 2 nemzetközi kupa); Burcsa Győző (1 NB I, 1 MK, 1 NBK), Wollek Tibor (2 NB I, 1 Felszabadulási Kupa) és Horváth Ferenc (3 MK) pedig hármat.
Csató és Kuttor a Vidi veteránjai
Klubunk hosszú évtizedek óta híres utánpótlás-neveléséről, de időről időre természetesen veterán labdarúgók is helyet kapnak keretünkben. Az eddigi valaha volt legidősebb, aki élvonalbeli mérkőzésen magára öltötte a Vidi mezét, Csató Sándor volt: ő 2002-ben 13666 naposan szerepelt utoljára csapatunkban. Ennél valamivel fiatalabb volt 2007-es távozása idején Kuttor Attila (13461 nap), akit Juhász Roland és Huszti Szabolcs követnek. A 13 ezret még Marco Caneira és klublegendánk, Bognár Ferenc éri el, aki 1968 szeptemberében 77 nappal lépte ezt túl, amikor a Ferencváros ellen pályára lépett.
Mérföldkőként belépni az NB I kapuján
A Vidinél és más NB I-es csapatoknál évente sok-sok új játékos kap lehetőséget arra, hogy letehesse a névjegyét az élvonalban. Az idő múlásának feltűnő jele, ha arra leszünk figyelmesek, hogy már az előző évtizedben született labdarúgók is debütálnak bizonyos csapatokban - a magyar élvonal első, 2000-ben született labdarúgója, Kiss Tamás például épp ellenünk lépett pályára először a legjobbak között. Lássuk, hogy alakult ez az évtizedek folyamán klubunk háza táján! Első feljutásunk, 1968 idején az 1950-es születésűek számítottak kirívóan fiatalnak, ebben az esztendőben ilyen futballista nem is kapott lehetőséget csapatunkban. 1969-ben, az NB I/B-ben kapott először lehetőséget Nagy III János (1950), aki természetesen a visszajutást követően, 1970-ben is pályára lépett. 1977-ben már a 60-as évek szülötteinek ideje jött el: decemberben Disztl Péter (1960) játszott elsőként. A '70-esek között Király József (1970) vitte a prímet, 1987 augusztusában nevezték a kezdőbe. 1998. március elsején jött el első ízben az 1980-as születésűek ideje, amikor Vágó Attila Simek Péternek (1980) szavazott bizalmat. 2008. március 30-án Disztl László vetette be a napvilágot 1990-ben meglátott Lelkes Pétert. Az új évezredben született Szabó Bálint (2001) is felkerült a listára: Marko Nikolics 2018. június 2-án küldte pályára a fiatal középpályást.
Az első góllövők mások
Egy dolog az adott évtizedek szülötteinek debütálni az NB I-ben és egy másik góllal is nyomot hagyni - nem véletlen, hogy egy nevet leszámítva teljesen más listát kapunk, ha ezt figyeljük. Az „azonosság” Nagy III János nevéhez fűződik: ő az, aki 1950-es születésűként az évtized elsőjeként eredményes is tudott lenni, bár erre 1971-ig kellett várnia. Az egy dekáddal fiatalabbak között Szirják Attila (1963) jelenti a mérföldkövet, ő 1981-ben győztes találatot szerzett a Nyíregyháza ellen. A „sorban” Babai László (1970) következik, aki 1989-ben rögtön egy duplával ütötte ki a Tatabányát. Az 1980-as születésű generáció első sikere éppen a másodosztályra esik, Szalai Tamás (1980) 1999-ben örvendeztette közönségünket, de ha szigorúan vesszük az élvonalbeli kitételt, akkor már Hompoth Balázs (1980) 2000-es találata jelenti az első gólt. Az 1990-ben vagy azután születettek között az első néhány debütáns nem járt sikerrel ezen a téren, így végül Gosztonyi András (1990) 2010 szeptemberében törte át a határt.
Egyből egy
Tamás Krisztiánt 2018-ban a Vasas elleni mérkőzésen a 90+1. percben csereként állította be Marko Nikolics vezetőedző. A balhátvéd a hátra lévő időben egyetlen egyszer ért labdához, de abból gól lett: Marko Scsepovics passzát szép kapáslövéssel juttatta a hálóba.
Fiatalok és doyenek a Vidi kispadján
A Vidi első NB-be jutása (1957) óta a legfiatalabb vezetőedző, aki tétmérkőzésen együttesünk kispadjára ülhetett, Disztl László volt, aki 1997 tavaszán mindössze 34 esztendős, 9 hónapos és 11 napos volt, amikor a Csepel ellen győzelemre vezette csapatunkat. Kispadunkon a legidősebb debütáns Varga István volt, ő 2008 nyarán 60 éves, 3 hónapos és 22 napos volt, amikor irányítása alatt megvertük a REAC-ot. A legidősebb vezetőedző, aki tétmérkőzésen a kispadunkra ült, dr. Mezey György volt, ő 2011 tavaszán 69 év, 8 hónap, 15 nap idős volt, amikor elbúcsúzott a friss bajnokcsapattól.
Kovács Patrik rekordjai
Kovács Patrik 2024. februárban beírta magát klubunk históriás könyvébe azzal, hogy nála fiatalabban senki sem mutatkozott be a Vidiben az élvonalban. Fiatal támadónk 6016 naposan debütált az NB I-ben, 158 nappal korábban, mint az addigi klubrekorder, Zsinka János. Az Újpest FC elleni, 2024. augusztus 11-én lejátszott bajnokin pedig egy újabb Zsinka-rekordot döntött meg, 17. születésnapja előtt 4 nappal volt eredményes, míg Zsinka 17. születésnapja után 15 nappal szerezte meg első NB I-es találatát.
37 évesen is pályán
A valaha volt legkorosabb pályára lépőnk Csató Sándor, aki 2002. november 30-án még futballozott a Vidiben, ekkor 37 éves, 4 hónapos és 29 napos volt.
Kuttor, a rangidős gólszerző
Minden idők második legtöbb NB I-es meccsével rendelkezik Kuttor Attila, aki 1989-ben a Vidiben mutatkozott be az élvonalban, majd pályafutása első gólját is színeinkben szerezte. 1999-ben még visszatért, majd 2004 és 2007 között már harmadik időszakát töltötte Székesfehérváron, amikor klubunk történetének eddigi legidősebb futballistájaként betalált: 2007 márciusában a Paks ellen pontot érő gólt szerzett, 36 éves, 9 hónapos és 3 napos volt ekkor.
Az élet értelme +1
A magyar labdarúgásban az 1990-es években terjedtek el az egyedi, posztfüggetlen mezszámok, azóta pedig természetesen a Vidi játékosai is választanak maguknak saját számot. Az egy- és kétszámjegyű paletta jelentős részét már lefedték labdarúgóink az elmúlt évtizedekben, de azért akadnak még olyanok, amelyeket még kispadon ülő vidista sem választott soha. Ezek közül a legalacsonyabb a 43, amely egyelőre még egy futballistánknak sem tetszett meg.
A sóstói stadion története
A kezdetek
Az egyesület első pályája a Berényi úti salakos pálya volt, amelyet 1941—43 között építettek. Avatása 1943. szeptember 26-án volt. A háború után 1950-től 1959-ig itt játszotta a csapat a mérkőzéseit. Közben az első füves pályánk avatása 1955. tavaszán volt, de ugyanakkor a salakos pályát meghagyták edzőpályának. A füves pályán játszott a csapat 1955—59 között és 1962-től 67-ig. Az utolsó bajnoki mérkőzés a Berényi úti pályán az 1967-es bajnokság utolsó előtti fordulójában a VT Vasas—Ganz Mávag 5:l-es mérkőzés volt. Szép búcsú volt, a csapat ezzel a mérkőzéssel NB l-es tagságot váltott.
A sóstói stadion
Pap István vezérigazgató üdvözlőbeszéde
A csapat háromszor költözött a Sóstói stadionba, mire végleg ott is maradt. Először 1948-tól 50-ig, az egyesülés után FDSE néven játszottak ott két évet, de mikor önállóak lettek, visszaköltöztek a Berényi útra. Második alkalommal 1959-től 62-ig játszott a Sóstón a csapat, ugyanis 1959-ben a Vasas lett a pálya tulajdonosa. 1963-tól 67-ig, amikor a pályát átépítették, a Vasas ismét a Berényi úton játszotta bajnoki mérkőzéseit. A harmadik alkalommal 1967. szeptember 20-án avatták fel a pályát Pap István üdvözlőbeszéde után a VT Vasas—Erfurt mérkőzéssel.
VT Vasas—Erfurt mérkőzés
A vadásztölténygyári pálya
Az első gólunkat az új létesítményben Bognár Ferenc szerezte 22 m-es szabadrúgásból. Az első bajnoki mérkőzést az újjáépült Sóstói stadionban az 1967-es NB I/B bajnokság utolsó fordulójában játszották. Az ellenfél a Kecskemét volt, 3:0-ra győztünk, de a mérkőzés eredményétől függetlenül a VT Vasas már bejutott az NB I-be. Azóta megszakítás nélkül Sóstón játszik a csapat. 1975 őszén ismét átalakítást végeztek, az állóhelyet bővítették.
1975 őszi átalakítás
1978-tól esti mérkőzésre is alkalmas a pálya: elkészült Magyarország egyik legjobb világításával rendelkező stadionja. Az első lámpafényes meccset 1978. október 18-án játszották: Videoton - Honvéd 1-0, gólszerző Nováth György.
A kandeláber felállítása
Négy évvel később újabb modernizálás következett. 1982-ben újra átalakították a stadiont, amely akkoriban az ország egyik legszebb sportlétesítménye volt. Ezt követően 2016-ig megszakítás nélkül Sóstón játszott a csapat.
Felújítás
A 2000-es évek első felújítása során, 2002-ben a régi főlelátót teljesen lebontották, s az új, korszerű építményt 2005-ben adták át. Az átépített létesítményben a nézőtér egyharmada fedett lett, kiépítették az egyedi beléptető, és térfigyelő rendszert, készült irányító helység, külön helyet alakítottak ki a sajtó és a VIP vendégek számára, s a többi igen szigorú UEFA előírásnak is maradéktalanul eleget tettek. Ezáltal a stadion minden nemzetközi előírásnak megfelelt.
2010-ben valamennyi szektort székekkel szerelték fel, a bővítés nyomán a Sóstói Stadionban összesen 13 908 ülőhely várta a szurkolókat.
MOL Aréna Sóstó
A megújult MOL Aréna Sóstó madártávlatból
2015 decemberében megkezdődött a stadion átépítése, amelynek befejeztéig a felcsúti Pancho Arénában játszotta hazai mérkőzéseit a Vidi. Ideiglenesen otthonunkban is számos szép sikert értünk el, 2018-ban a klub történetének harmadik bajnoki címét is a Fejér megyei településen nyertük meg. 2018. november 21-én az Újpest FC elleni győztes bajnokin átadásra került a legmodernebb kritériumoknak megfelelő, 14 000 szurkoló befogadására alkalmas MOL Aréna Sóstó, az első találatot Juhász Roland jegyezte. Ezen kívül számos fejlesztésre is sor került a városrészben, hiszen a projekt szervesen kapcsolódott a Sóstó Természetvédelmi Terület megmentéséhez.
A Sóstói Stadion emlékezetes pillanatai képekben - frissített!
Több információd vagy emléked van? Küldd el nekünk az [email protected] címre!