Érdekességek

Leg-leg-leg...

A legnagyobb hazai élvonalbeli győzelem:

  • 1972.05.28. Videoton FC - Egri Dózsa 8-0
  • 1997.10.18. Videoton FC - Tiszakécske 8-0

A legnagyobb idegenbeli élvonalbeli győzelem

  • 2011.03.12. FTC - Videoton FC 0-5
  • 2014.11.29. Pápa - Videoton FC 0-5
  • 2021.01.23. Újpest FC - MOL Fehérvár FC 0-5

A leghosszabb élvonalbeli győztes sorozat

  • 2014.07.26-2014.10.04. 10 mérkőzés

A legtöbb lőtt gól élvonalbeli szezonban

  • 1977-78-as szezon (18 csapatos bajnokság, 34 bajnoki mérkőzés a szezonban) 77 lőtt gól

Az 5 legtöbb élvonalbeli mérkőzésszámmal rendelkező Vidi-edző:

  • 1. Kovács Ferenc 273 meccs (1972-1988)
  • 2. Lantos Mihály 102 meccs (1977-1980)
  • 3. Marko Nikolics 79 meccs (2017 - 2019)
  • 4. Mezey György 74 meccs (1990 - 2011)
  • 5. Csertői Aurél 69 meccs (2004 - 2006)

A legtöbb élvonalbeli meccs Vidi-mezben

  • 1. Végh Tibor 419 bajnoki (1974 - 1989)
  • 2. Karsai László 397 bajnoki (1968 - 1981)
  • 3. Kovács József 339 bajnoki (1968 - 1980)
  • 4. Horváth Gábor 318 bajnoki (1979 - 1991)
  • 5. Csongrádi Ferenc 315 bajnoki (1974 - 1987)

Az 5 legtöbb élvonalbeli gólt szerző Vidi-játékos

  • 1. Nikolics Nemanja 117 gól (2010-2022)
  • 2. Szabó József 111 gól (1977-1987)
  • 3. Tiber László 78 gól (1971-1982)
  • 4. Karsai László 71 gól (1968-1981)
  • 5. Burcsa Győző 67 gól (1977-1985)

Helyezés az élvonalbeli örökranglistán:

Az élvonalbeli örökranglistán (a szerzett pontok alapján) csapatunk a 7. helyen áll, a Győri ETO mögött a második legeredményesebb vidéki csapat mi vagyunk.

Egy mérkőzésen lőtt legtöbb bajnoki gól:

Az „egy mérkőzésen lőtt legtöbb gól” vidis klubrekordja 4 találat, melyet 3 Vidi-játékosnak sikerült eddig elérnie: Wollek Tibor 1970. június 7. Videoton SC - Haladás VSE 7-1, Jován Róbert 1988. augusztus 20. Videoton SC - Dunaújvárosi Kohász SE 4-1, Zoran Kuntics 1995. május 10. Parmalat FC - Vác FC-Samsung 6-3

A legeredményesebb edző:

Minimum 45 bajnoki mérkőzés alapján klubunk történetének legsikeresebb vezetőedzője Marko Nikolics, aki irányításával a megszerezhető pontok 65,4%-át gyűjtöttük be.

A legtöbb alkalommal válogatott játékosunk:

Vidi-játékosként a legtöbb alkalommal - összesen 38-szor - Fiola Attila szerepelt a magyar válogatottban. A második helyen Csongrádi Ferenc áll 24-gyel, míg Juhász Roland 19 alkalommal a harmadik. A légiósok közül Stopira a listavezető. 1941 óta íródó történelmünkben már több mint félszáz játékost adtunk a felnőtt magyar nemzeti csapatba, míg a különböző külföldi válogatottakba tucatnál is többet.

Nemzetközi kupamérkőzések száma:

A magyar klubcsapatok közül a Fehérvár FC játszotta a 7. legtöbb nemzetközi kupamérkőzést, szám szerint 101-et. Ennél többször csak az FTC (374), az Újpest (202), az MTK (174), a Bp.Honvéd (163), és a Vasas (146) lépett pályára. *A Közép-európai Kupát figyelembe vettük, de az Intertoto Kupát 1995 előtt nem. A félbeszakadt, 1984-es Vidi-PSG-t nem vettük figyelembe.

A legtöbb nemzetközi kupameccsen szereplő játékosaink:

A legtöbb nemzetközi tétmeccset a Vidi színeiben csupa-csupa közelmúltbeli és jelenlegi labdarúgó játszotta. Az élen 51 nemzetközi meccsel Stopira áll, a második helyen holtversenyben Vinícius Paulo és Nego Loic szerepel 43 mérkőzéssel. Kovács István és Kovácsik Ádám 36-szor, Pátkai Máté 34-szer lépett pályára nemzetközi mérkőzésen színeinkben. *A Közép-európai Kupát figyelembe vettük, de az Intertoto Kupát 1995 előtt nem. A félbeszakadt, 1984-es Vidi-PSG-t nem vettük figyelembe.

Nemzetközi kupameccsen a legtöbb gólt szerző játékosunk:

A legtöbb gólt nemzetközi tétmeccsen a Vidi színeiben Szabó József szerezte, aki többek között a Partizan elleni mesternégyesének köszönhetően 10-zel fejezte be karrierjét. A második helyen hármas holtverseny alakult ki: hat gólt szerzett Marko Scsepovics, Nego Loic és Nikolics Nemanja is.

A legtöbb Magyar Kupa-meccsen szereplő játékosaink:

A legtöbb vidis bajnokival is büszkélkedő Végh Tibor a csúcstartó 56-tal, Kovács Józsefnek 45, Fejes Gábornak 41, Karsai Lászlónak 40 van. A közelmúlt és a jelen játékosai közül Kovács István 39, míg Vínicus Paulo 35 mérkőzésen lépett pályára a kupasorozatban.

A legtöbb Magyar Kupa-gólt szerző játékosaink:

A lista élén 27 góllal Nikolics Nemanja áll, későbbi vezetőedzőnk, Horváth Ferenc áll a második helyen 25-tel, de eljutott 20-ig Karsai László (21) és Sitku Illés (20) is.

Érdekességek

A háború árnyékában

1943-ra a második világháború csatazaja lassan-lassan Magyarországot is elérte. A labdarúgó-bajnokságok ennek ellenére egészen a végsőkig nem álltak le, pedig számos, mai szemmel nézve hihetetlen történet tarkította a találkozókat. 1943. október 24-én a Vidi – akkori nevén Székesfehérvári MOVE VSK – a Pétet fogadta a Takaródó úton. A bajnokit Téli góljával 1-0-ra megnyertük, de a lebonyolítás messze nem volt zökkenőmentes: a meccset a légvédelmi szirénák megszólalása miatt 80 percre félbe kellett szakítani…Egy évvel később, a második világháború miatti kényszerű szünet előtti utolsó összecsapáson Gánton léptünk pályára. A találkozóra már két órás késéssel érkeztünk meg, mert a csapatnak ezt az időt óvóhelyen kellett töltenie, de a pláne nem ez volt. A szőrösszívű Jávoros játékvezető ugyanis nem „kegyelmezett meg” és nem indította el a mérkőzést, mert igazolólapjaink otthon maradtak. Ezekért végül egy bátor leventefiú kerékpározott el, majd vissza – a Vidi pedig 4-0-ra nyert.

Gyakori edzőpartner

A Vidi alapítása óta nem hivatalos összecsapáson már 11 alkalommal megmérkőzött a magyar válogatottal. 1955-ben még az Aranycsapat legtöbb tagja mellett maga Puskás is tiszteletét tette a Berényi úton (és 20-0-ra győztek). Először és eleddig utoljára 1988. április 23-án vertük meg a nemzeti csapatot, mégpedig Kovács F. (2), Csucsánszky és Magyar góljaival, 4-3-ra.

Mesterhármasok a megyében

Az NB-s bajnokságokon és a kupasorozatokon kívül a korabeli újságok még összesen 43 olyan bajnoki teljesítményt jegyeztek fel, amikor klubunk csatára legalább három találatot ért el – ennél az ismeretlen jegyzőkönyvű mérkőzésekkel együtt magasabb is lehet a szám. Történelmünk első, 1942-43-as idényében a 13 fordulós bajnokság során 12 alkalommal fordult elő ez a kisebb statisztikai bravúr (ebből Szép Ferenc egymaga hetet vitt véghez).

Legendák a Vidi szolgálatában

Klubunk történelmében a halhatatlan Aranycsapat több egykori tagja is közreműködött. Lantos Mihály edzőként 1977 és 1980 között ült kispadunkon (és ezzel Kovács Ferenc után övé a legtöbb NB I-es meccs a Vidi edzőjeként), de kevésbé ismert Hidegkuti Nándor története. Az MTK legendája 1958-ban vonult vissza és 1959-ben már kinevezték a kék-fehér csapat trénerévé, de azt megelőzően, 1958-59-ben a Székesfehérvári Vasas SC edzőjének, Gábor Sándornak a szaktanácsadója volt – még olyan mérkőzések is akadtak, amire egyedül ő jelölte ki a kezdőnket. Rajtuk kívül az 1961-64 között játékosként, 1966-ban edzőként a Vidit erősítő Kárász Endrét is gyakran emlegetik, mint „az Aranycsapat örökös tartalékját”.

Válogatottak – a kezdetek

Klubunk történetének első olyan játékosa, aki később válogatottságig vitte, Fister Ferenc volt. A kiváló csatár 1959 és 1963 között játszott az akkor Székesfehérvári Vasas SC, majd VT Vasas néven szereplő együttesünknél, majd a Budapesti Vasas igazolta le, ahonnan 1965-ben mutatkozott be a nemzeti csapatban. Az első, aki aktuálisan is Vidi-labdarúgónak mondhatta magát beválogatásakor, Fejes Gábor volt: 1970-ben háromszor lépett pályára a magyar színeket képviselve.

Öngól másodpercek alatt

1965-ben egy BVSC elleni másodosztályú bajnokin meglehetősen furcsa találattal szerzett vezetést a vasutas csapat: másodpercek alatt úgy voltak 1-0-s előnyben, hogy a labdához hozzá sem értek. A Fejér Megyei Hírlap így számolt be erről az öngólról: „Balogh [Károly] Szőkének [Miklós] gurította le a kezdést, ő pedig Bognárnak [Ferenc]. A védő félfordulattal hazaadta - volna, de a labda elment Tímár [Mihály] mellett, így az ellenfél úgy szerzett vezetést, hogy hozzá sem ért a labdához.”

Elsőként a legjobbak közt

A Vidi 1968-ban Székesfehérvár történetének első NB I-es labdarúgó-csapata lett, ráadásul mindmáig csak egyetlen egy követte: a MÁV Előre SC 1977 és 1980 között szerepelt az élvonalban. Az örökmérlegünk ráadásul ellenük is pozitív, 6 meccsből 3-szor nyertünk és 1 döntetlen mellett csak 2-szer kaptunk ki.

Erős kezdés, erős folytatás

Nagy II János hosszú és sikerekben gazdag fehérvári karrierje már szó szerint az első perctől kezdve kiválóan indult: 1969. január 22-én a második csapat ellen játszott edzőmérkőzésünkön a kezdő sípszót követően másodpercek alatt eredményes volt. Ezt a gólt később csak az NB I-ben további 56 követte…

Az első mestermunka

A Vidi élvonalbeli történetének első mesterhármasát Wollek Tibor lőtte 1970-ben, egy Haladás elleni helyosztón – mi több, támadónk akkor négy találatig is eljutott. Azóta további 24 alkalommal volt erre példa (Jován és Kuntics pedig 4 gólig is eljutottak egyszer-egyszer), utoljára 2017-ben, amikor Marko Scsepovics egy Debrecen elleni, 5-2-es meccsen triplázott.

Az első renitens

Az első sárga lapot színeinkben Nagy II János gyűjtötte be, akinek 1972. március 5-én a Vasas ellen mutatta fel a kártyát Szkokán játékvezető. Valamely játékosunk ellen elkövetett szabálytalanságért először az MTK-s Mezei Béla „sárgult be” ennél valamivel előbb, 1971. november 7-én.

Legyőzöttből legyőző

Történelmünk holtversenyben legnagyobb élvonalbeli sikere az Egri Dózsa 1972 tavaszi 8-0-s kiütése. Ezen a találkozón az ellenfélnél pályán volt Czeczeli Károly is, aki évekkel később karrierje során először és utoljára éppen a Vidiből lett válogatott.

Tripla hét perc alatt

Az 1974-75-ös szezon 29. fordulójában a Vidi a Tatabányát ütötte ki 6-1-gyel. A találkozó érdekessége, hogy csatárunk, Szalmásy Tamás 7 (!) perc alatt, a 81. és a 88. minutum között ért el mesterhármast.

Nyolcan kaptak hetest

Az 1976-os bajnokság 5. meccsén a SZEOL 7-0-s vereséget szenvedett Sóstón. A mérkőzést a szegediek 8 emberrel fejezték be, a három kiállított között a magyar válogatott későbbi szövetségi kapitánya, Egervári Sándor is ott volt.

Gólpassz debütánsként

Nem jutott hosszú élvonalbeli karrier Porogi Lajosnak, aki 1976. szeptember 25-én lépett pályára karrierje során először és utoljára NB I-es meccsen. Bár csak 15 percet játszott, a Tatabánya ellen 4-2-es sikerrel záruló összecsapáson így is kiosztott egy gólpasszt, melynek „kedvezményezettje” Szalmásy Tamás volt.

Siker Kovácsok nélkül

1977 áprilisában 0-0-s döntetlent harcoltunk ki a Salgótarján csapata ellen. Az összecsapás érdekessége, hogy együttesünk mindkét „Kovács” vezetéknevű tagját kiállították: József a 27., László a 75. minutumban jutott erre a sorsra.

Öngól-parádé

Nem mindennapi meglepetéssel szolgált az 1977-78-as idény 19. fordulója: a Csepel 5-0-s kiütésekor a Vidi a 7. percre már kétgólos előnyt szerzett, méghozzá két öngólból. Mintegy 30 évvel azt megelőzően viszont alakult ez fordítva is, amikor a Ceglédi VSE ellen elszenvedett kiütéses, 8-0-s vereség alkalmával hátvédünk, Sarkadi az első 10 perc során háromszor is saját hálójába talált.

Panenkázás Sóstón

Antonín Panenka, az 1976-ban Európa-bajnok csehszlovák válogatott legendás középpályása – akiről a világhírű, löbbölős tizenegyes-típust elnevezték – Sóstón tétmeccsen is pályára lépett. 1981-ben a Rapid Wien színeiben UEFA Kupa-találkozóra érkezett és csapatával 2-0-s sikert aratott.

Az utolsó kupadöntő

Mind a mai napig a Vidi az utolsó magyar klubcsapat, amely európai kupadöntőt játszott. 1985-ben a Real Madrid elleni UEFA Kupa-fináléban előbb 3-0-ra kikaptunk Sóstón, a visszavágón viszont Májer Lajos bombagóljával 1-0-ra győztünk.

Senki sem sejthette

Az 1987-es Intertoto Kupa során két, később hazánkban is ismertté váló szakember is vendégszerepelt Sóstón. Júliusban a Malmö edzőjeként az angol válogatott későbbi szövetségi kapitánya, az akkor még fiatal Roy Hodgson járt Székesfehérváron; majd alig egy hónapra rá a játékosként a csehszlovák nemzeti csapatig is eljutó, akkor bohemiansos Zdenek Scasny futballozott gyepünkön – ő 2011-ben magyar csapatot, a Debreceni VSC-t irányította.

Debütálás duplával

Talán senkinek nem volt olyan emlékezetes debütálása a Vidiben, mint Babai Lászlónak: az 1989 májusában alig 19 éves tehetséget a Tatabánya ellen az 57. percben cserélte be Kaszás Gábor, a csatár pedig első labdaérintéséből gólt lőtt, majd a 78. percben második találatát is megszerezte, emberhátrányban lévő együttesünk pedig 3-1-re nyert.

Mr. Q

Több külföldi származású labdarúgónk nevében is szerepel a magyarban ritkán használatos Q betű, de olyanból csak egy van, aki magyar állampolgárként ilyen névvel megfordult a Vidiben: Quirikó László, aki 1989-90-ben játszott Fehérvárott.

Az első fecskék

Klubtörténelmünk első, magyar kötődéssel nem rendelkező, külföldi játékosa a jugoszláv Mirko Tintar volt, aki 1989 augusztusában egy Veszprém elleni mérkőzésen debütált a Vidiben. Az év nyarán vele együtt egy másik honfitársát is szerződtettük, Mirszad Szprecsak első bevetésére viszont csak a nyár végén került sor.

„Kistaki” intézte el a DAC-ot, Szabó József a Craiovát és a Partizant

A nemzetközi kupákban négy Vidis (legalább) mesterhármas született 2019-ig bezárólag. A leghíresebbre, Szabó József Partizan elleni mesternégyesére alighanem mindenki emlékszik és az időrendben első is az ő nevéhez fűződik: az 1983 nyári Intertoto Kupában a Craiova együttesét szomorította. A Vidi történetének legnagyobb nemzetközi kupás győzelmét hozó 1993-as, DAC elleni 7-1-es összecsapáson Takács Lajos ünnepelhetett háromszor. A legfrissebb emlék Nego Loic triplája a Zeta elleni EL-selejtezőn.

Villámtornán, sztárok ellen

Az 1990-es évek közepén, a Parmalat szponzorációjának időszakában a Vidi rendszeresen látogatott Olaszországba edzőtáborozni, amely időszak alatt több villámtornán is pályára léptünk. Ellenfeleink erejét jól jelzi, hogy két év alatt mások mellett olyan világsztárok is játszottak a mieink ellen, mint Gianfranco Zola, Fabio Cannavaro, Hriszto Sztojcskov vagy Oliver Bierhoff.

Kuntics: 4 + 2 = 10

A Vidi történetében mindössze egyszer fordult elő, hogy egy játékosunk 10-es értékelést kapjon a Népsporttól vagy Nemzeti Sporttól: Zoran Kuntics 1995. május 10-én a Vác 6-3-as kiütésekor négy gólt lőtt és kiosztott két gólpasszt is, ezzel érdemelte ki az osztályzatot.

Az utolsó mohikán

Az 1984-85-ös UEFA Kupa-menetelésben részt vett játékosok közül a Vidi színeiben utoljára Disztl Péter lépett pályára, 1995. 10. 28-án.

Elnyújtott karrierek

A legnagyobb időköz két, ugyanazon személy által játszott NB I-es bajnoki között kis híján 18 év: Disztl Péter 1977. december 10-én debütált és 1995. október 28-án lépett pályára utoljára a Vidiben. Ennél csak néhány héttel volt rövidebb a Kuttor Attila első és utolsó pályára lépése között eltelt idő. Egykori csapatkapitányunk 1989. augusztus 12-én már megmutatta magát a fehérvári drukkereknek, 2007. április 6-án pedig még mindig tapsolhatták őt szurkolóink.

Családi vonások

Összesen hat olyan család része a Vidi történelmének, ahol két generáció képviselői is pályára léptek NB I-es bajnokin. Először a Tiber-família büszkélkedhetett ezzel (László 1971-82, Krisztián 1993-94), majd Boboryék következtek (Béla 1968, Balázs 1999). Harmadikként lett NB I-es játékos id. Horváth Gábor (1979-91) fiából, ifj. Horváth Gáborból (2003-11), de később sikerült ez a Disztl-családban (László 1980-87, 1994-95; Dávid 2005, 2007), Vadászéknál (Imre 1979-87, 1990-94; Viktor 2005-08) és legújabban Fejeséknél (Gábor 1968-80; András 2008, 2014-17) is. A legtöbb vidis bajnokija a Horváthoknak van (317+142), de a Fejesek és a Vadászok is átlépik a 300-as határt. Halmai Gábor 1990-ben a Vidiben kedzte patinás pályafutását, fia, Ádám 2019-ben Magyar Kupa-mérkőzésen ölthette magára klubunk első csapatának mezét.

Az első 'igazi' külföldi edző a kispadon

Az egykori Magyarország területén, (Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban) született vezetőedzőinket (dr. Kalocsay Géza, Jenei Imre) követően a Vidi első, valóban külföldi trénere Szlobodan Kustudics volt, aki segítőjével, Dragan Szekuliccsal együtt 1996-ban ült le kispadunkra.

Mesterhármasok az NB-ben

NB-s, de nem NB I-es, hanem alacsonyabb osztályú bajnokságban összesen 16 mesterhármast hoztak össze játékosaink abban a valamivel több mint 14 esztendőben, amíg ott szerepelt klubunk. A sort még az FDSE néven szereplő 1948-as együttesünk tagja, Varga Miklós nyitotta – ő a Monort keserítette. 1959-60-ban (Szentes, Szőke, Balogh K.), 1969-ben (mindháromszor Karsai) és 1999-00-ben (Zombori Z., Lendvai, Gyurováth) háromszor is sikerült.

Kiesés ezüstgóllal

Az UEFA 2002 és 2004 között alkalmazta az „ezüst gól”-szabályt, amely azt jelentette, hogy amennyiben a 2x15 perces hosszabbítás bármelyik félidejében gól esik, a kiesésre álló csapatnak a játékrész végéig van lehetősége egalizálni. A tiszavirág-életű szabályozásnak a Vidi is áldozatul esett egyszer, amikor 2003-ban az UEFA Intertoto Kupában a bolgár Marek Dupnyica 4-4-es összesítésnél a 97. percben gólt szerzett, a hátrányt pedig a hátra lévő mintegy nyolc minutum alatt nem sikerült ledolgozni.

Kapus más szerepkörben

Élvonalbeli történelmünk során eleddig egyetlen egy alkalommal fordult elő, hogy a Vidi kapusa gólt szerezzen: 2004. május 22-én, a Haladás ellen 5-0-s állásnál Daniel Tudor futott neki a labdának és értékesítette is a büntetőt. A végeredmény korábbi csatárunk, Róth Ferenc találatával 6-1 lett.

Edzőként hibátlan

Klubtörténelmünk egyetlen edzője, aki 100%-os tudott maradni a Vidi kispadján, az Németh Zoltán. Jellegzetesen szőke egykori bekkünk 2006-ban Csertői Aurél távozása és Marijan Vlak érkezése előtt, egy Honvéd ellen 1-0-ra megnyert összecsapáson irányította a csapatot. Van azonban még egy "egymeccses" trénerünk: a beugró Szabó Józseffel 1997. október 4-én 2-0-ra kikaptunk Kispesten.

10/10

A Vidi 2007-ben teljesen hibátlan felkészülési időszakot tudhatott magáénak. 10 mérkőzésen léptek pályára Marijan Vlak tanítványai és sorban legyőzték az Ikarus (10-1), a Pálfa (17-1), a REAC (4-3), a Paks (3-0), a Felcsút (2-1), a Győri ETO (3-0), a Fehérvárcsurgó (8-3), a Vasas (4-2), a Medimurje (3-0) és a Mór (7-1) csapatait is.

Hét duplázó

Az egyetlen játékos, aki a Vidi 2006-os megnyert és 2011-es elveszített Magyar Kupa-döntőjén is pályára lépett, az Sebők Zsolt. A 2011-es és 2015-ös között kétfős átfedés van: Sándor György és Nikolics Nemanja játszott a Kecskemét és az FTC ellen. 2019-ben újra eljutottunk a fináléba, a Ferencváros elleni, négy évvel korábbi mérkőzéshez hasonlóan pályára lépett ekkor Vinícius Paulo, Juhász Roland, Stopira és Kovács István is.

Triplakirályok

A Vidi eddigi 28 élvonalbeli mesterhármasát 22 különböző játékos szerezte, de háromszor még senkinek nem sikerült elérnie ezt a bravúrt – Wollek, Szalmásy, Szabó J., Sallói, Horváth Ferenc és André Alves is kettőnél állt meg. Ha az NB-s alacsonyabb osztályú évadokat és a hivatalos kupasorozatokat is figyelembe vesszük, még további 50 tripláról beszélhetünk, a listavezető pedig Karsai László öttel (1 NB I, 3 NB II, 1 Magyar Kupa). Szabó József négyet ért el (2 NB I, 2 nemzetközi kupa); Burcsa Győző (1 NB I, 1 MK, 1 NBK), Wollek Tibor (2 NB I, 1 Felszabadulási Kupa) és Horváth Ferenc (3 MK) pedig hármat.

Sitku ötször

A Vidi játékosai a Magyar Kupában és más hivatalos kupasorozatokban sem tétlenkedtek az elmúlt évtizedek alatt: az MK-ban 25, a Ligakupában 2, a Felszabadulási Kupában 1, a Nemzeti Bajnokságok Kupájában 2 alkalommal lőttek (legalább) mesterhármast. A mesterötös is összejött egyszer, Sitku Illés a Velence ellen ünnepelhetett ennyi alkalommal 2007-ben.

Csató és Kuttor a Vidi veteránjai

Klubunk hosszú évtizedek óta híres utánpótlás-neveléséről, de időről időre természetesen veterán labdarúgók is helyet kapnak keretünkben. Az eddigi valaha volt legidősebb, aki élvonalbeli mérkőzésen magára öltötte a Vidi mezét, Csató Sándor volt: ő 2002-ben 13666 naposan szerepelt utoljára csapatunkban. Ennél valamivel fiatalabb volt 2007-es távozása idején Kuttor Attila (13461 nap), akit Juhász Roland és Huszti Szabolcs követnek. A 13 ezret még Marco Caneira és klublegendánk, Bognár Ferenc éri el, aki 1968 szeptemberében 77 nappal lépte ezt túl, amikor a Ferencváros ellen pályára lépett.

Mérföldkőként belépni az NB I kapuján

A Vidinél és más NB I-es csapatoknál évente sok-sok új játékos kap lehetőséget arra, hogy letehesse a névjegyét az élvonalban. Az idő múlásának feltűnő jele, ha arra leszünk figyelmesek, hogy már az előző évtizedben született labdarúgók is debütálnak bizonyos csapatokban - a magyar élvonal első, 2000-ben született labdarúgója, Kiss Tamás például épp ellenünk lépett pályára először a legjobbak között. Lássuk, hogy alakult ez az évtizedek folyamán klubunk háza táján! Első feljutásunk, 1968 idején az 1950-es születésűek számítottak kirívóan fiatalnak, ebben az esztendőben ilyen futballista nem is kapott lehetőséget csapatunkban. 1969-ben, az NB I/B-ben kapott először lehetőséget Nagy III János (1950), aki természetesen a visszajutást követően, 1970-ben is pályára lépett. 1977-ben már a 60-as évek szülötteinek ideje jött el: decemberben Disztl Péter (1960) játszott elsőként. A '70-esek között Király József (1970) vitte a prímet, 1987 augusztusában nevezték a kezdőbe. 1998. március elsején jött el első ízben az 1980-as születésűek ideje, amikor Vágó Attila Simek Péternek (1980) szavazott bizalmat. 2008. március 30-án Disztl László vetette be a napvilágot 1990-ben meglátott Lelkes Pétert. Az új évezredben született Szabó Bálint (2001) is felkerült a listára: Marko Nikolics 2018. június 2-án küldte pályára a fiatal középpályást.

Az első góllövők mások

Egy dolog az adott évtizedek szülötteinek debütálni az NB I-ben és egy másik góllal is nyomot hagyni - nem véletlen, hogy egy nevet leszámítva teljesen más listát kapunk, ha ezt figyeljük. Az „azonosság” Nagy III János nevéhez fűződik: ő az, aki 1950-es születésűként az évtized elsőjeként eredményes is tudott lenni, bár erre 1971-ig kellett várnia. Az egy dekáddal fiatalabbak között Szirják Attila (1963) jelenti a mérföldkövet, ő 1981-ben győztes találatot szerzett a Nyíregyháza ellen. A „sorban” Babai László (1970) következik, aki 1989-ben rögtön egy duplával ütötte ki a Tatabányát. Az 1980-as születésű generáció első sikere éppen a másodosztályra esik, Szalai Tamás (1980) 1999-ben örvendeztette közönségünket, de ha szigorúan vesszük az élvonalbeli kitételt, akkor már Hompoth Balázs (1980) 2000-es találata jelenti az első gólt. Az 1990-ben vagy azután születettek között az első néhány debütáns nem járt sikerrel ezen a téren, így végül Gosztonyi András (1990) 2010 szeptemberében törte át a határt.

Egyből egy

Tamás Krisztiánt 2018-ban a Vasas elleni mérkőzésen a 90+1. percben csereként állította be Marko Nikolics vezetőedző. A balhátvéd a hátra lévő időben egyetlen egyszer ért labdához, de abból gól lett: Marko Scsepovics passzát szép kapáslövéssel juttatta a hálóba.

Fiatalok és doyenek a Vidi kispadján

A Vidi első NB-be jutása (1957) óta a legfiatalabb vezetőedző, aki tétmérkőzésen együttesünk kispadjára ülhetett, Disztl László volt, aki 1997 tavaszán mindössze 34 esztendős, 9 hónapos és 11 napos volt, amikor a Csepel ellen győzelemre vezette csapatunkat. Kispadunkon a legidősebb debütáns Varga István volt, ő 2008 nyarán 60 éves, 3 hónapos és 22 napos volt, amikor irányítása alatt megvertük a REAC-ot. A legidősebb vezetőedző, aki tétmérkőzésen a kispadunkra ült, dr. Mezey György volt, ő 2011 tavaszán 69 év, 8 hónap, 15 nap idős volt, amikor elbúcsúzott a friss bajnokcsapattól.

Több mint 100-szor lehúzni a rolót

Klubunk 1957 óta íródó NB-s történelme során számos kiváló kapussal ajándékozta meg a magyar labdarúgást, közülük többen akár egy évtizeden át is segítették a Vidit. Sőt, minden tétmérkőzést figyelembe véve olyan portás is akad, aki karrierje során több mint 100 alkalommal óvta meg a góltól klubunkat - ő pedig nem is lehet más, mint Disztl Péter, akinek eszén 84 bajnoki mellett 5 UEFA Kupa-, 12 Magyar Kupa- és 3 Nemzeti Bajnokságok Kupája-összecsapáson sem tudtak túljárni az ellenfél támadói. Összesen 89-ig jutott el Kovács László, a félszázat pedig még jelenlegi kapusunk Kovácsik Ádám (76), Tímár Mihály (64), és Sebők Zsolt (55) is túllépi.

Kovács Patrik és Zsinka rekordjai

Klubunk történetének valaha volt legfiatalabb bajnoki debütánsa és egyúttal Zsinka János mellett az egyetlen 17 évnél fiatalabb, aki NB I-ben játszott, az Kovács Patrik, aki 2024 februárjában mindössze 6016 napos volt, amikor először pályára lépett az élvonalban. A legfiatalabb gólszerző a korábbi “korrekorder”, Zsinka János, aki még szintén 17. születésnapja előtt megszerezte első NB I-es gólját.

Zsinka után 20 évvel még játszott Csató

Az 1965. októberi születésű Zsinka tehát a legfiatalabb bajnoki debütánsunk, de vele csaknem teljesen egyidős, 1965. júliusi a valaha volt legkorosabb pályára lépőnk: Csató Sándor 20 évvel Zsinka bemutatkozása után, 2002. november 30-án még futballozott a Vidiben, ekkor 37 éves, 4 hónapos és 29 napos volt.

Kuttor, a rangidős gólszerző

Minden idők második legtöbb NB I-es meccsével rendelkezik Kuttor Attila, aki 1989-ben a Vidiben mutatkozott be az élvonalban, majd pályafutása első gólját is színeinkben szerezte. 1999-ben még visszatért, majd 2004 és 2007 között már harmadik időszakát töltötte Székesfehérváron, amikor klubunk történetének eddigi legidősebb futballistájaként betalált: 2007 márciusában a Paks ellen pontot érő gólt szerzett, 36 éves, 9 hónapos és 3 napos volt ekkor.

Az élet értelme +1

A magyar labdarúgásban az 1990-es években terjedtek el az egyedi, posztfüggetlen mezszámok, azóta pedig természetesen a Vidi játékosai is választanak maguknak saját számot. Az egy- és kétszámjegyű paletta jelentős részét már lefedték labdarúgóink az elmúlt évtizedekben, de azért akadnak még olyanok, amelyeket még kispadon ülő vidista sem választott soha. Ezek közül a legalacsonyabb a 43, amely egyelőre még egy futballistánknak sem tetszett meg.

Házi gólkirályaink

A Vidi eddig 6 alkalommal adta az NB I és egyszer az NB I/B gólkirályát. A Karsai-Szabó J.-Petres-Nikolics-Alves sorba ugyan nem illenek bele, de mindenképpen érdemes megemlékeznünk azokról is, akik nem az egész liga, "csupán" együttesünk legjobb góllövői voltak az idények során. Első NB-s szereplésünk (1957) óta a legtöbbször, 6-szor lett a csapat legeredményesebbje Szabó József, de talán még ennél is elképesztőbb statisztika, hogy korábbi balszélsőnk, Wollek Tibor 1970 és 1974 között zsinórban 5-ször érte ezt el. A képzeletbeli dobogó alsó fokán 4 szezonnyi házi gólkirálysággal áll Karsai László, Sallói István, Nikolics Nemanja és az NB II mesterlövésze, Szentes Jenő, aki 1957 és 1961 között az összes évadban a legjobb lett.

A sóstói stadion története

A kezdetek

Az egye­sü­let el­ső pá­lyá­ja a Be­ré­nyi úti sa­la­kos pá­lya volt, ame­lyet 1941—43 kö­zött épí­tet­tek. Ava­tá­sa 1943. szep­tem­ber 26-án volt. A há­bo­rú után 1950-től 1959-ig itt ját­szot­ta a csa­pat a mér­kő­zé­se­it. Köz­ben az el­ső fü­ves pá­lyánk ava­tá­sa 1955. ta­va­szán volt, de ugyan­ak­kor a sa­la­kos pá­lyát meg­hagy­ták edző­pá­lyá­nak. A fü­ves pá­lyán ját­szott a csa­pat 1955—59 kö­zött és 1962-től 67-ig. Az utol­só baj­no­ki mér­kő­zés a Be­ré­nyi úti pá­lyán az 1967-es baj­nok­ság utol­só előt­ti for­du­ló­já­ban a VT Va­sas—Ganz Má­vag 5:l-es mér­kő­zés volt. Szép bú­csú volt, a csa­pat ez­zel a mér­kő­zés­sel NB l-es tag­sá­got vál­tott.

A sóstói stadion

Pap István vezérigazgató üdvözlőbeszéde

A csa­pat há­rom­szor köl­tö­zött a Sós­tói sta­di­on­ba, mi­re vég­leg ott is ma­radt. Elő­ször 1948-tól 50-ig, az egye­sü­lés után FD­SE né­ven ját­szot­tak ott két évet, de mi­kor ön­ál­ló­ak let­tek, vissza­köl­töz­tek a Be­ré­nyi út­ra. Má­so­dik al­ka­lom­mal 1959-től 62-ig ját­szott a Sós­tón a csa­pat, ugyan­is 1959-ben a Va­sas lett a pá­lya tu­laj­do­no­sa. 1963-tól 67-ig, ami­kor a pá­lyát át­épí­tet­ték, a Va­sas is­mét a Be­ré­nyi úton ját­szot­ta baj­no­ki mér­kő­zé­se­it. A har­ma­dik al­ka­lom­mal 1967. szep­tem­ber 20-án avat­ták fel a pá­lyát Pap Ist­ván üd­vöz­lő­be­szé­de után a VT Va­sas—Er­furt mér­kő­zés­sel.

VT Vasas—Erfurt mérkőzés

A vadásztölténygyári pálya

Az el­ső gó­lun­kat az új lé­te­sít­mény­ben Bog­nár Fe­renc sze­rez­te 22 m-es sza­bad­rú­gás­ból. Az el­ső baj­no­ki mér­kő­zést az új­já­épült Sós­tói sta­di­on­ban az 1967-es NB I/B baj­nok­ság utol­só for­du­ló­já­ban ját­szot­ták. Az el­len­fél a Kecs­ke­mét volt, 3:0-ra győz­tünk, de a mér­kő­zés ered­mé­nyé­től füg­get­le­nül a VT Va­sas már be­ju­tott az NB I-be. Az­óta meg­sza­kí­tás nél­kül Sós­tón ját­szik a csa­pat. 1975 őszén is­mét át­ala­kí­tást vé­gez­tek, az ál­ló­he­lyet bő­ví­tet­ték.

1975 őszi átalakítás

1978-tól es­ti mér­kő­zés­re is al­kal­mas a pá­lya: el­ké­szült Ma­gyar­or­szág egyik leg­jobb vi­lá­gí­tá­sá­val ren­del­ke­ző sta­di­on­ja. Az el­ső lám­pa­fé­nyes meccset 1978. ok­tó­ber 18-án ját­szot­ták: Vi­deo­ton - Hon­véd 1-0, gól­szer­ző No­váth György.

A kandeláber felállítása

Négy év­vel ké­sőbb újabb mo­der­ni­zá­lás kö­vet­ke­zett. 1982-ben új­ra át­ala­kí­tot­ták a sta­di­ont, amely ak­ko­ri­ban az or­szág egyik leg­szebb sport­lé­te­sít­mé­nye volt. Ezt követően 2016-ig meg­sza­kí­tás nél­kül Sós­tón játszott a csa­pat.

Felújítás

A 2000-es évek első felújítása során, 2002-ben a régi főlelátót teljesen lebontották, s az új, korszerű épít­ményt 2005-ben adták át. Az átépített létesítményben a nézőtér egyharmada fedett lett, kiépítették az egyedi beléptető, és térfigyelő rendszert, készült irányító helység, külön helyet alakítottak ki a sajtó és a VIP vendégek számára, s a többi igen szigorú UEFA előírásnak is maradéktalanul eleget tettek. Ezáltal a stadion minden nemzetkö­zi előírásnak megfelelt.

2010-ben valamennyi szektort székekkel szerelték fel, a bővítés nyomán a Sóstói Stadionban összesen 13 908 ülő­hely várta a szurkolókat.

MOL Aréna Sóstó

A megújult MOL Aréna Sóstó madártávlatból

2015 decemberében megkezdődött a stadion átépítése, amelynek befejeztéig a felcsúti Pancho Arénában játszotta hazai mérkőzéseit a Vidi. Ideiglenesen otthonunkban is számos szép sikert értünk el, 2018-ban a klub történetének harmadik bajnoki címét is a Fejér megyei településen nyertük meg. 2018. november 21-én az Újpest FC elleni győztes bajnokin átadásra került a legmodernebb kritériumoknak megfelelő, 14 000 szurkoló befogadá­sára alkalmas MOL Aréna Sóstó, az első találatot Juhász Roland jegyezte. Ezen kívül számos fejlesztésre is sor került a városrészben, hiszen a projekt szervesen kapcsolódott a Sóstó Természetvédelmi Terület megmentéséhez.

A Sóstói Stadion emlékezetes pillanatai képekben - frissített!
1967. szeptember 20-án avatták fel a felújított Sóstói Stadiont. A piros-kék szentély történelme újabb mérföldkőhöz érkezett, ennek kapcsán időutazásra hívjuk szurkolóinkat.

Több információd vagy emléked van? Küldd el nekünk az [email protected] címre!