Az 1972-73-as szezonban ismét változás állt be a kispadon, Kovács Ferenc lett a Videoton új vezetőedzője, aki így emlékszik vissza a kezdetekre: "A Videoton pályáját nem is lehetett még stadionnak nevezni. Szerény körülmények voltak, de hozzá kell tennem, szenzációs csapatom volt, ami nagyon jó labdarúgókból állt. Volt egy salakos pályánk, ahol télen egyik nap bokáig érő sárban, másnap fagyott talajon játszottunk."
A vezetőedző váltással egyidőben jelentős játékosmozgás nem volt a csapatnál. Leigazoltuk a védő Horváth Tibort, aki végül csak négy meccsen játszott, és ősszel már tovább is állt, illetve a középpályás Vass Istvánt. A télen érkezett hozzánk a kapus Kovács László.
Vegyes képet mutatott a csapat – jó és rossz meccsek váltakoztak ősszel
A nyári felkészülés alatt hét nemzetközi mérkőzést játszottunk és egyetlen egyszer sem kaptunk ki. Az Eisenstadt T.-t 4-0-ra, az Ausztria Salzburgot 2-0-ra, az SSK Salzburgot 10-0-ra, a Schanendorfot 4-0-ra, az Admira Wiener Neustadtot 4-3-ra, az FC Halle csapatát pedig 2-0-ra vertük meg, illetve az Eisenstadttal 2-2-es döntetlent játszottunk.
Itthon rendeztük meg a Millenniumi Tornát, amin a Odra Opolet és az FC Hallet láttuk vendégül. Az Opoletől 4-1-re kikaptunk, a Hallet pedig 1-0-ra legyőztük és a harmadik helyen végeztünk.
A szezont győzelemmel kezdtük, Nagy II, Fejes és Wollek góljaival 3-1-re legyőztük a Komlói Bányászt, de az őszi teljesítményünk erősen vegyes volt; győzelmek és vereségek váltogatták egymást. Ebből az időszakból két mérkőzést érdemes kiemelni, ahol kimondottan jól játszottunk. A Diósgyőrt itthon fogadtuk és Karsai duplájával, valamint Nagy II találatával 3-1-re győztük le. Az első gólnál Karsai egy szögletet ívelt be, és Nagy II. kapásból a 16-osról bevágta. A másik gólunk sem volt kevésbé látványos, Burka hanyattvetődve a kapura lőtt, a labda lepattant a védőről, Karsai pedig a labdára lecsapva az ellenfél kapusa, Veréb hasa alatt lőtt a hálóba. Az utolsó találatunkat 11-esből szereztük meg.
Ugyancsak szépen játszottunk az MTK elleni, 2-0-s győzelmünkkel végződő mérkőzésen, ahol ezúttal, Csukovics és Wollek volt eredményes. Ősszel, az egyik leggyengébben a Budapest Honvéd ellen fociztunk és Kispesten 4-1-re kaptunk ki.
Az őszi teljesítményünk a 7. helyre volt elegendő. Ki kell emelni, a mezőny rendkívül szoros volt, az 5. Csepel és a 6. ETO is 17 pontot szerzett és a 3. helyen álló Vasasnak 19, míg a 4. Honvédnak 18 pontja volt.
A vidék legjobb csapata
A téli pihenő allatt jelentősen változott a csapat összetétele. Érkező ugyan, csak egy volt, felkerült az ifiből a csatár Jankovics Sándor, de sokan távoztak. Eligazolt a csatár Bodnár László, a kapus Magyar Gábor, a középpályás Kácsor Attila, Szolnoki Péter, Borsányi Attila és Miksei László, valamint a védő Posch Ferenc.
A tavaszi szezon kezdete kísértetiesen hasonlított az őszire. A Vasas elleni 3-0-s vereséggel nyitottunk, majd Wollek duplájával és Burka góljával mi győztünk 3-0-ra, ezúttal az Egyetértés ellen. A 24. fordulóig győzelmek és vereségek váltakoztak, majd két döntetlen (Salgótarján 1-1, Csepel 2-2) után már a szezon végéig hátralévő négy mérkőzésen csak győztesen hagytuk el pályát.
Ezek közül az egyik legizgalmasabb és legfordulatosabb volt a Hungária körúton lejátszott találkozó volt. Már 2-0-ra vezettünk, amikor az MTK kiegyenlített, a mérkőzést mégis a javunkra tudtuk fordítani. A győztes találatot Karsai szerezte, aki először becsapta Csornát és a kiinduló Hajdú mellet 13 méterről a hálóba lőtt, így 3-2-re győztünk.
Az utolsó fordulók győzelmeinek köszönhetően két helyet léptünk előre, nem csak az őszhöz, de az előző szezonhoz képest is, így 35 ponttal az 5. helyen végeztünk, és csak a rosszabb gólkülönbség miatt kerültünk a Honvéd mögé. Ebben az évben a Vidi lett a vidék legjobb csapata!
A kupában ismét jól szerepeltünk, 4-0-ra legyőztük a Dorogot, 2-1-re a Dózsát, 2-0-ra a Kazincbarcikát, majd 1-1-es mérkőzést követően, a Honvédtól 11-esekkel kikaptunk, így a legjobb 4-ig jutottunk.
(Fotók: ismeretlen szerző)
