Kovács Ferenc vezetőedző negyedik szezonját kezdte a klubnál, és a csapat egységéből, valamint az előző bajnokság eredményéből is sejteni lehetett, előbb-utóbb beérik egy jobb helyezés. A csapat összetétele jelentősen nem változott; eligazolt a csatár Nyitrai Ferenc és a középpályás Vass István. A nyáron távozott Burka Imre, illetve télen érkezett a védő Baranyi Sándor, és 1976 tavaszán, a szezon véghajrájában a csatár Bruder Károly.
Megcsillant az érem esély
A nyári felkészülés alatt először a Bajnokok Tornáján vettünk részt az Újpesttel, a Rába ETO-val, az FTC-vel, valamint a MTK-val. A negyedik helyen végeztünk.
A Barátság Tornán a Frankfurt Amoder és a Dinamó Berlin volt az ellenfelünk. Az előbbi csapatot itthon 3-1-re vertük, majd idegenben 3-1-re kaptunk ki. A Berlin ellen mindkétszer győztünk, itthon 4-2-ra, Németországban 3-2-re.
Nyáron még hat nemzetközi barátságos mérkőzést játszottunk, és többet kimondottan nagy gólaránnyal nyertünk meg. Az Admira Wienerneustadt ellen például 15-0-ra, a Koreai NDK Katonaválogatott ellen 6-0-ra, a Welland Hungária ellen pedig 6-1-re győztünk.
A szezont, bár a már-már szokásosnak mondható vereséggel kezdtük, utána olyan ragyogó sorozatot produkáltunk – 6 győzelem, 2 döntetlen -, hogy még a legvérmesebb kétkedők is elhitték, van esélyünk dobogó bármelyik fokára. Az őszi fordulókat 21 ponttal a 3. helyen zártuk, 9 győzelemmel, 3 döntetlennel és 3 vereséggel.
Tavasszal végigvertük az NB I-et – nem rajtunk múlott az elúszott arany
A Téli kupában ismét a harmadik helyen végeztünk. Az SBTC ellen 3-1-es, a Vasassal szemben pedig 2-0-s győzelmet arattunk. A Kaposvárral 2-2-es döntetlent játszottunk, majd a Békéscsabától 1-0-ra, a Fraditól pedig 7-1-re kaptunk ki.
A Teremtornán a C-csoportban az első helyet szereztük meg, és a szolnoki döntőben is elsők lettünk. Mind a csoportmérkőzések, mind pedig a döntő során Karsai László lett a legjobb játékos, sőt Jankoviccsal holtversenyben ők lettek a legjobb góllövők is, 4-4 találattal.
Tavasszal még sikeresebbek voltunk, mint az őszi szezonban. A lejátszott 15 mérkőzés alatt mindössze egyetlen csapat volt, aki le tudott győzni minket, Tatabányán 2-0-ra kaptunk ki.
Volt még öt döntetlenünk, ezek közül a legfájóbb az utolsó előtti fordulóban a Fradi elleni 1-1-volt, hiszen ezzel, no meg némi bírói segédlettel úszott el az aranyunk. A pontok alapján ugyanis a Ferencvárosnak egy döntetlen is elég lett volna ahhoz, hogy ne mi, hanem ők nyerjék az 1975-76-os bajnokságot. Ennek ellenére Szalmásy gólt szerzett. A 65. percben aztán emberelőnybe került Fradi, Majer sípszó után elrúgta a labdát, nagy meglepetésre az esetet piros lappal „honorálta” Müncz játékvezető.
"Teljesen igaza volt a játékvezetőnek! Mindenki tudja, hogy nálunk sípszó után tilos elrúgni a labdát, s aki mégis megteszi, annak számolnia kell a kiállítással. Tehát még egyszer, jogos volt a szigorú ítélet, csak ezen a mérkőzésen sem egyedül Majer rúgta el a labdát." (Népsport, 1976. június 10.)
Emberelőnyét aztán a 79. percben gólra váltotta a Fradi, így kialakítva az 1-1-es végeredményt. A történethez még hozzátartozik Juhász István, egykori ferencvárosi játékos 2004-es vallomása is: "Dalnoki Jenő kerek perec megmondta, öreg vagyok. Ez 1976-ban történt, amikor bajnokok lettünk, csakhogy senki sem tudja, hogyan… Az utolsó öt meccset egytől egyig megvettük, és a sorozatos bundák segítettek hozzá az aranyéremhez. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de nincs értelme tovább eltitkolni az igazságot. Akkoriban, azt mondtam magamban, szégyellem, hogy futballista vagyok. Jött a bajnoki hajrá, ültem a kispadon, de így is be kellett adnom hat vagy tízezer forintot. Összesen negyvenezer forinttal lettem szegényebb. Ennyibe került csak nekem, hogy a Fradi lett a bajnok 1976-ban."
Végül ezüstérmet szerzetünk úgy, hogy a harminc bajnokink felét kapott gól nélkül hoztuk.
Kovács Ferenc az elért eredményt egy hosszú távú, és több összetevős munka gyümölcseként látta, bár, ahogy fogalmazott, az ismert körülmények miatt igazán nem tudták megélni a sikert.
Végeredményben 44 pontot szerezünk, 18 esetben győztünk, 8-szor ikszeltünk, és csak 4 vereségünk volt. Az egész éves teljesítmény fényében még fájóbb volt a végeredmény, ami nem csak az akkori hangultra, de a következő szezon felkészülésére is rányomta a bélyegét – mesélte Németh Lajos pályaedző.
Az MNK Kupában megváltozott a játékrendszer, oda-visszavágókat rendeztek. Először a Szekszárd csapatával játszottunk, és a 2-1-es, majd az 1-0-s győzelemnek köszönhetően következett a Dózsa. Sajnos nem sikerült nyerni ellenük, 0-0-át, illetve 2-2-őt játszottunk, így kiestünk a küzdelmekből.
fotó: ismeretlen
