A legfontosabb változás a bajnokság rendszerében történt; az MLSZ úgy döntött, hogy 18-ra emeli az NB I-ben szereplő csapatok számát, így az előző szezon végén kieső sem volt. A vezetőedző személyében idén sem történt változás, de természetesen nem is indokolta semmi ezt, Kovács Ferenc továbbra is töretlen bizalmat élvezett.

Ekkor igazoltuk le a középpályás Burcsa Győzőt, illetve az ifi csapatból felkerült a keretbe a középpályás Porrogi Lajos és a csatár Nagy Tibor. Abbahagyta a profi labdarúgást a védő Hartyáni Gábor, illetve a Dunaújvárosi Kohászhoz igazolt a csatár Kuti László.

A lelkesedés az előző szezonban maradt

A nyári felkészülés alatt Újvidéken, a Duna 76’ Kupán vettünk részt a Fradival és a Vojvodinával. Előbbit 3-2-re vertük, a házigazdáktól pedig 2-0-ra kaptunk ki.

A Bajnokok Tornáján a Vasassal, a Csepellel, az Újpesttel, valamint a Honvéddal mérkőztünk, és a harmadik helyet szereztük meg.

Az előző szezonbeli - nyugodtan kijelenthető - csalódás után nehéz volt felrázni a csapatot, a lelkesedés és a motiváltság hiánya már a felkészülés alatt érezhető volt. Mindezek tükrében talán nem véletlen, hogy gyengébben szerepeltünk az őszi szezonban. A nyitó mérkőzésünkön, 1-0-ra kaptunk ki a DVTK otthonában. A 3-0-s Dunaújváros elleni győzelmet követően, ahol Nagy II. mesterhármassal köszönt be, 4-2-re kaptunk ki a Fáy utcában. Majd ismét nagyarányú győzelmet arattunk, 5-2-re vertük itthon a Békéscsabát. Az ősz véghajrájában, a SZEOL AK ellen az addigi legnagyobb gólkülönbséggel nyertünk. Májer duplájával, Baranyi, Nagy II, Fejes, Wollek és Tieber góljával 7-0 győztünk le a szegedieket.

Az őszi szezont 20 ponttal, 9 győzelemmel, 2 döntetlennel és 6 vereséggel az 5. helyen zártuk.

Jó szereplés az UEFA Kupában

Már jócskán őszbe fordult, amikor elkezdtük az UEFA Kupa szereplésünket. Az első fordulóban a török Fenerbahce otthonába utaztunk, és 2-1-re kikaptunk. A visszavágón, a Sóstói stadionban teltház előtt azonban jó játékkal 4-0-ra győztünk, így mi jutottunk tovább.

A második körben az FC Wacker Innsbruck csapatát kaptuk ellenfélül. Az osztrákok otthonában 1-1-es döntetlent játszottunk, így mindenképpen kedvező helyzetből várhattunk a visszavágót. Itthon az innsbruckiaknak nem sikerült bevenniük a kapunkat, tőlünk viszont Nagy II. János eredményes volt, így 1-0-nyertünk. Következhetett a harmadik kör.

A legjobb 16 között a jó nevű FC Magdeburgon kellett volna túljutni. A németországi 5-0-s vereség után azonban, sovány vigasz volt az itthoni 1-0-s győzelem, így erre az évre búcsúztunk az UEFA Kupától.

A lendület tavasszal sem tér vissza

A téli felkészülés alatt hét romániai barátságos mérkőzést játszottunk. Ezek közül, - a játékosok számára minden bizonnyal - az egyik legemlékezetesebb a máramarosi meccs volt, hiszen itt kaptuk minden idők egyik legfurcsább gólját. Már a játék kezdetétől egyértelműen érezhető volt, hogy a bíró – finom szólva is – nem szimpatizál csapatunkkal, az azonban példátlan a klub történetében, hogy egy szurkoló gólját érvényesnek fújják be. Történt ugyanis, hogy a második félidőben egy néző, a kapu mellé kiguruló labdát szépen visszahelyezte, ami azzal a lendülettel be is csorgott a kapunkba, a bíró pedig érvényes találatnak fújta be. Ez volt az a pillanat, amikor Kovács Ferenc vezetőedző leintette fiait a pályáról, és bevonultak az öltözőbe. A máramarosi szurkolók nem különösebben díjazták távozásunkat, kis híján rárúgták a csapatra az ajtót, úgyhogy rövid úton hazafelé vettünk az irányt.

A Téli Teremtornán Győrben az első helyen végeztünk, a legjobb játékos Kovács József, a legjobb góllövő pedig Czeczeli Károly lett négy találattal.

A tavaszi szezont, ha lehet, még rosszabbul kezdtük, mint az őszit. Kikaptunk 1-0-ra a Kaposvári Rákóczi ellen, majd 3-3-as döntetlent játszottunk a Budapest Honvéddal. A Zalaegerszeg otthonában úgy betliztünk, hogy a 2-1-es végeredményhez mi egyetlen találattal sem járultunk hozzá, a nevünk mellett jelzett gólt egy zalaegerszegi játékos szerezte.

Az első győztes meccsre a harmadik fordulóig kellett várnunk. Itthon, Tieber, Nagy II és Májer találatával 3-1-re győztük le a Budapest Vasast, majd nyerni tudtunk a Rába ETO ellen is.

A továbbiakban azonban elég rosszra sikeredett a mérlegünk; a hátralévő 12 mérkőzésből mindössze hármat tudtunk megnyerni (Dorogi AC 2-1, Csepel SC 2-0, Békéscsaba 3-0), és ami sokkal szomorúbb, nem volt egyetlen meggyőző, jó mérkőzésünk sem. A bajnokság vége felé egyre többen pedzegették: ez a csapat túljutott a zenitjén, lassan egy újat kell építeni.

A bajnokság végére egy hellyel lejjebb csúsztunk, így 35 ponttal, összesen 14 győzelemmel, 7 döntetlennel és 13 vereséggel a 6. helyen végeztünk.

MNK – csoportkörökig jutottunk

Miután mindkét mérkőzésen, 4-0-ra, illetve 6-1-re legyőztük a Dunaújvárosi Építőket, a Pénzügyőrt az első összecsapáson 3-0-ra győztük le, így a visszavágón elszenvedett 1-0-s vereség sem számított, a csoportkörbe jutottunk.

A második csoportban a MÁV DAC, a DVTK és a Nagykanizsai Olajbányász SE voltak az ellenfeleink. Végül 3 győzelemmel és 3 vereséggel 6 pontot gyűjtöttünk, így a Diósgyőriek mögött a második helyen végeztünk, ami azt jelentette, hogy nem folytathatjuk tovább a sorozatot.

Lejátszott mérkőzések:
MÁV DAC – Videoton 2-0
Videoton – MÁV DAC 4-1 (Karsai 2, Czeczeli, Kovács)
Videoton - Nagykanizsai Olajbányász SE 4-0 (Karsai 2, Fejes, Májer)
Nagykanizsai Olajbányász SE – Videoton 1-3 (Czeczeli)
DVTK – Videoton 0-1
Videoton – DVTK 5-0 (Tieber 2, Nagy II., Csongrádi, Burcsa)

(fotó: ismeretlen szerző)