A kispadon ismét Kovács Ferenc ült; többen úgy vélték, harmadszor is ő lesz a fehérvári sikerek biztosítója. Sokak meglepetésére, az előző bajnokság után, a klub nem kötött újabb szerződést Szabó Józseffel, Csongrádi Ferenccel és Májer Lajossal. Ugyan Májer a 9. fordulótól visszajött, a legtöbb szurkolót mégis megdöbbentette a siker csapat szétesése, főként, hogy a Disztl testvérek és Vadász Imre is eligazolt. Disztl Péter és László a Budapest Honvédban, Vadász Imre pedig a ZTE-ben folytatta.
Több érkező is volt, hozzánk igazolt a Debreceni MVSC-től a védő László Csaba, a csatár Magyar Zsolt és a középpályás Supka Attila. A kapus Petry Zsolt az MTK-tól érkezett, Tatabányáról pedig a középpályás Emmer László, a védő Reichard Tamás és középpályás Tóth Ernő. Az ifiből felkerült a középpályás Király József, a csatár Petres Tamás és Takács Lajos. A katonaságtól leszerelt a csatár Gyenti László, és visszatért a kölcsönben Nyíregyházán játszó középpályás Selyem Nándor is.
Ismét sokáig váratott magára a győzelem
Bár Kovács Ferenc személye sokaknak garanciát jelentett a sikerre, ezúttal neki sem sikerült talpra állítani a csapatot. Olyannyira nem, hogy a tízedik fordulóig kellett várni az első győzelemre.
A szezont az MTK elleni 1-1-es döntetlennel kezdtük, majd 2-0-ra kaptunk ki a Debrecentől, illetve 1-0-ra a Budapest Honvédtól. A folytatás sem sikerült jobban, három döntetlen (Pécsi MSC 0-0, Rába ETO 2-2, Békéscsaba 0-0) és három vereség (Vasas 1-0, Haladás 4-2, Kaposvár 3-1) volt a mérlegünk. A kilencedik forduló után, 4 ponttal az utolsó helyen álltunk, mindössze a jobb gólarányunknak köszönhetően előzve meg a Kaposvárt.
A tízedik fordulóban a Vác otthonába utaztunk. A csapathoz éppen visszatérő Májer Lajos szabadrúgását Novath vágta a kapuba, így 1-0-s győzelmet arattunk, az elsőt a szezonban.
A hátralévő öt fordulóban már csak egyszer sikerült nyernünk. Itthon, a ZTE elleni első találatunkat a 31. percben 11-eseből szerezte Novath, a szünet után azonban Emmer, Májer, valamint Magyar is eredményes volt, beállítva a 4-0-s végeredményt.
Az őszi szezont a 15. helyen zártuk, 4 ponttal megelőzve az utolsó Kaposvárt. A mérlegünk 2 győzelem, 7 döntetlen 6 vereség és 11 pont volt.
Kiesés elleni küzdelem
A tavaszi felkészülés alatt egyértelmű célt határozott meg a vezetőség: az NB I-ből való kiesés elkerülését.
A bajnokság kezdete előtt két tornán vettünk részt. Ajkán a Hungalu teremtornán indultunk, ahol utolsók lettünk, majd a győri „Pannon-Globus” tornán, ahol a „B” csoportból másodikként továbbjutottunk, és végül a 3. helyet szereztük meg.
A tavaszi rajt döntetlent hozott, 1-1-et játszottunk az MTK ellen, majd Gyenti és Jónás góljaival 2-0-ra vertük meg a Debrecent. Ezt követően kisebb mélypont következett, négy fordulón keresztül nem sikerült gólt rúgnunk, bár ebből „csak” két mérkőzésen, a Budapest Honvéd és a Rába ETO ellen kaptunk ki, a Pécs és a Vasas ellen is 0-0-s döntetlent játszottunk.
A 22. fordulóban, itthon a Haladás ellen Tóth és Novath góljaival 2-1-re győztünk ugyan, utána a négy döntetlennek és a Ferencváros elleni 3-0-s vereségnek köszönhetően, három mérkőzéssel a szezon vége előtt a kieső, utolsó előtti helyre csúsztunk.
Az utolsó két hazai mérkőzésen győzni tudtunk, először Csucsánszky és Magyar góljaival 2-0-ra vertük meg a Tatabányát, majd Tóth, Kanyok, Petres és Csucsánszky találataival 4-3-ra győztünk a Siófok ellen. Újpestről a 0-0-s végeredménynek köszönhetően egy pontot hoztunk el, így végül sikerült a bennmaradás, 27 ponttal a 11. helyen végeztünk. Az 1987-88-as szezonban volt 6 győzelmünk, 15 döntetlenünk és 9 vereségünk.
MNK – ismét a legjobb nyolc között
Ebben az évben később kapcsolódtunk be a kupaküzdelmekbe. Először a Boglárlellével 1-1-es döntetlent játszottunk, majd a ZTE-t 2-0-ra győztük le.
A negyeddöntőben a Rába ETO-val játszottunk. Az első mérkőzés 1-1-es döntetlenjét követően, a visszavágón a győriek 3-1-arányban nyertek, így mi búcsúztunk a kupaküzdelmektől.
(fotó: ismeretlen szerző)
