Új vezetőedzőnek Burcsa Győzőt nevezték ki. „Elég gyorsan döntenem kellett, mert Franciaországban még játszhattam volna. Szeretném ötéves franciaországi tapasztalataimat a magyar sajátosságoknak megfelelően alkalmazni, egy fiatal, támadójátékra hajlamos, jó együttest akarok kialakítani, a 3-8. hely megszerzését tűztük ki célul a vezetőkkel.” – mondta székfoglalójában. A csapat pályaedzője Hartyáni Gábor maradt.

Nagy változások a keretben

Újabb egyéves szerződést írt alá Csucsánszky Zoltán, Emmer László és Horváth Gábor is. Közel egy keretnyi új labdarúgó került az első csapathoz. Székely Béla a Szatmárnémeti középpályása három évre írt alá, visszatért a középpályás Vadász Imre az MTK-VM-től, valamint leigazoltuk a Steaua Bucuresti válogatott középpályását, a 25 esztendős Muzsnay Zsoltot. Az Újpest tehetséges kapusa, Gróf Attila három évre szerződött Fehérvárra, valamit nálunk folytatta tovább a csatár Márton István és a kapus Polgár László is. Leszerelt a katonaságtól, így újra a Vidiben játszott a kapus Mitring István, a csatár Földes István és a középpályás Sallói István. Felkerült az első csapathoz a középpályás Bekő Balázs, Fodor László és Dubecz János. Két év kihagyás után újra a keretben volt a védő Molnár Zsolt és a csatár Takács Lajos is.

A távozók sem voltak kevesebben; Csonka Gyula Ausztriában alacsonyabb osztályban folytatta. Petry Zsolt és Viorel Vancea a Budapest Honvéd csapatához, Petres Tamás a St. Pölten Austriához, Sípos Sándor pedig a Kirschlaghoz igazolt. Távozott még Sprecak Mirsad, Mirko Tintar, Quirikó Lászlót pedig kölcsönbe adtuk.

Jól sikerült a felkészülés

A felkészülés alatt az OTP-Budapest ’95 elnevezésű nemzetközi tornán vettünk részt az FTC és a Newcastle United csapatával. Mivel a Newcastle-t Németh és Sallói góljaival 2-1-re vertük, az FTC mellett mi jutottunk a döntőbe, ott azonban a ferencvárosiak 11-esekkel győztek. A felkészülés alatt legyőztük még a Siófoki Bányászt 4-1-re, illetve a BVSC-vel 2-2-es döntetlent játszottunk.

Kezdődik a bajnokság – nehezen kaptuk el a fonalat

A bíztató felkészülés ellenére rosszul indult a szezon, az első győztes mérkőzésre a hetedik fordulóig kellett várni, ráadásul mindössze két gólt rúgtunk hat forduló alatt. A hetedik fordulóban a „nyeretlenek mérkőzésén” a Budapest Volánt fogadtuk itthon. Mitring István először állt a Vidi kapujában, 4-1-re nyertünk.

A hátralévő fordulókban döntetlenek, vereségek és győzelmek váltogatták egymást. Ez utóbbiak között volt a Békéscsaba elleni meccs is, amelyet nem a pályán nyertünk meg. Történt ugyanis, hogy a vendégek igazolásai otthon maradtak, és ezt már csak Budapestet elhagyva vették észre. A játékvezető fél óra kötelező várakozás után a két csapat megegyezésére bízta a döntést. A Vidi, a játékvezetőkkel az élen kivonult a pályára, a csabaiak azonban nem, ezért Bay Ferenc a versenykiírás értelmében járt el, azaz lefújta a meccset, és így 3-0-s gólkülönbséggel, a két pont a vétlen csapaté, vagyis a Videotoné lett.

Az első rangadóra október végén került sor, a Ferencváros otthonába utaztunk. Annyi sérültünk volt, hogy a mérkőzés előtt Burcsa Győző csak keretet tudott hirdetni, az összeállítás az utolsó pillanatig kétséges volt. Ez az eredményen is meglátszott, hiszen 4-0-ra kikaptunk.

A következő fordulóban az Újpesti Dózsát fogadtuk Sóstón - a mérkőzést kiesési rangadó címmel aposztrofálták. Végül ez a meccs is elmaradt, de most a taxisblokád okozta a zavart. A mérkőzést november 7-én pótolták, ahol Horváth Gábort és Vadász Imrét a 300., Sallói Istvánt, pedig a 100. élvonalbeli meccsén köszöntötték. Végül Sallói duplájával, illetve Földes találatával 3-0-ra győztünk.

Az őszi szezont 13 ponttal, 5 győzelemmel, 3 vereséggel és 7 döntetlennel a 11. helyen zártuk. Burcsa Győző vezetőedző így értékelt: „Jól sikerült a felkészülésünk, sajnos annál rosszabb volt bajnoki nyitány, ugyanis egyértelművé vált, hogy a felkészülés során lejátszott mérkőzések nem adtak reális képet a csapatról. A csapatban generációváltás folyik, új arculatú, lendületes együttes van kialakulóban.”