A szezonban az elsődleges cél a hat közé jutás volt, de a vezetőség dobogós reményeket is megfogalmazott. A csapatot immár új szakvezető, Hartyáni Gábor irányította. Hartyáni hosszú ideig Verebes József, Szentmihályi Antal, Kovács Ferenc, Tajti József, Mezey György és Burcsa Győző mögött volt a második ember, és először kapott vezetőedzői feladatot. A szezon elejére befejeződött a stadion felújítása, fűtéskorszerűsítést végeztek, valamint három szektort műanyag székekkel szereltek fel.
Bíztató évkezdet
A játékoskeret alaposan átalakult. Pécsről érkezett a középpályás Czéh László és a védő Lőrincz Antal. A Tatabányai Bányásztól két kapust igazoltuk, Józsa Miklóst és Tőkés Lászlót. Felkerült az első csapathoz a csatár Pálfi László, illetve kölcsönben visszatért hozzánk a középpályás Muzsnay Zsolt. A távozók között volt Csucsánszky Zoltán, aki az osztrák harmadosztályú Kirschlag játékos-edzője lett. Kutasi Gábor bevonult katonának, és a Keszthelyi Honvéd József Attila SE-t erősítette a továbbiakban. Két kölcsönben lévő játékos, Quirkió László és Király József véglegesen távozott, előbbi a Kabai Egyetértés csapatához, utóbbi pedig Siófokra szerződött. A csatár Vajda Gusztáv bevonult katonának.
A szezont itthon, a Pécsi MFC ellen nyitottuk, és Sallói duplájával 2-1 arányban győztünk. Az ősz folyamán sorminta szerűen váltogatták egymást a győzelmek és a vereségek, majd a győzelmek és a döntetlenek. A legjobban talán a Diósgyőri VTK ellen játszottunk, a 3-0-ra megnyert találkozón Horváth Ferenc, Takács Lajos, és Lőrincz Antal talált be. Hasonlóképpen gólgazdag mérkőzés volt még a Vác FC Samsung, valamint az MTK ellen vívott összecsapás is, mindkét találkozón egyaránt 4-2-re győztünk.
Az utolsó előtti fordulóban 18 000 néző előtt játszottuk a bajnokság egyik legemlékezetesebb mérkőzését. A Ferencváros a Sóstón úgy szenvedett vereséget, hogy öt percen belül rúgtuk a gólokat, nem véletlenül jelent meg másnap a sajtóban: Ham, Ham, Waltham… Góljaink közül Horváth Ferenc kettőt, míg Németh Zoltán egyet szerzett. Ráadásként az ősz utolsó mérkőzését is megnyertük, az Újpestet Takács góljával 1-0-ra győztük le hazai pályán.
Az ősz 15 mérkőzéséből 8 győzelem, 4 vereség és 3 döntetlen született. A 4. helyen zártuk a félévet úgy, hogy a 7. pozíciónál lejjebb egyszer sem csúsztunk.
Második hely a Gorsium Kupán – felemás tavaszi mérleg
A Videoton rendezte meg a Gorsium ÁFÉSZ Kupát, február elején. Vendégként a BVSC-Dreher, az Újpesti TE, és az ukrán Csernomorec Odessza látogatott el Székesfehérvárra, az Ikarus pályára. A döntőt bűntetővel a BVSC nyerte előttünk, de a torna gólkirálya Czéh László, a legjobb játékos pedig a szintén vidis Vadász Imre lett.
A tavasz első mérkőzésén a Pécsi MFC otthonában 2-0-ra kaptunk ki, majd a Győri ETO elleni 1-0-s vereség után, hárommeccses győzelmi sorozat következett. Előbb a Veszprémet Horváth Ferenc góljával 1-0-ra, majd a Diósgyőrt Földes találatával ugyancsak 1-0-ra, végül a BVSC-t Kuttornak és Horváth Ferencnek köszönhetően 2-1-re vertük meg.
Sajnos ezt a formát nem sikerült állandósítani, a Csepel-Kordax ellen itthon 1-0-ra, a Kispest-Honvéd ellen 3-0-ra, majd a Ferencváros otthonában 2-0-ra kaptunk ki. Az utolsó fordulóban az Újpest ellen javítottunk. Felszabadult játékkal, a csapattól búcsúzó Sallói mesterhármasával, és Horváth Ferenc találatával 4-1-re győztünk.
A bajnokságot végül 35 ponttal, 15 győzelemmel, 5 vereséggel és 10 döntetlennel a 6. helyen zártuk.
Brávácz Ottó elnök így látta a szezont: „Ez az év fájdalmas csalódást okozott nekünk. Bár folyamatosan léptünk előre, hiszen két évvel ezelőtt nyolcadikak voltunk, míg tavaly a hetedik helyet szereztük meg. Az idén felmérve a reális lehetőségeinket, és a mezőny erejét egyértelműen valamelyik dobogós helyet tűztük ki magunknak. 17 pontunk ment el a „kicsiken”, ez elképesztően sok egy olyan csapatnál, amely dobogós helyre tör. Sallói sajnos majdnem a bajnokság felében sérült volt, Muzsnay ezúttal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, tudásának csak a töredékét nyújtotta, és a játékvezetők is az átlagosnál többet tévedtek a kárunkra.”
A bajnokságban a Nemzeti Sport osztályzatai alapján Sallói István lett az Év Játékosa. A kapusok rangsorában Mitring Istváné lett a dicsőség, a válogatott Zsiborás Gábort, és a volt Vidis, majd váci Koszta Jánost megelőzve.
Magyar Kupában nem remekeltünk
A Magyar Kupában már nem jutottunk el a tavaszi fordulókig. A 64 közé jutásért a Herendi Porcelángyár vendégeként nyertünk 5-0-ra, majd a 32 közé jutásért a Pasaréti úton, a Pénzügyőr SE otthonában nehezen, egy öngóllal jutottunk tovább.
A legjobb 16 közé jutásért a Bonyhádi SE-t vertük hazai pályán 3-0-ra, Varga, Takács és Czéh találataival. Decemberben azonban kiestünk, méghozzá a BVSC-Novép ellen úgy, hogy a Sóstói Stadionban 1-0-ra nyertek a vasutasok, majd három nappal később a Szőnyi úton is diadalmaskodtak, ezúttal 3-1-re, így összesítésben 4-1-re kaptunk ki, és búcsúztunk a kupaküzdelmektől.
(fotó: vidi.hu/archív)
