Ahogy, azt a tavaszi események előrevetítették, a szezon végével a klub működésében is változások álltak be. Június 20-tól Videoton Waltham FC néven önálló futballklub lettünk. Az elnöknek Dr. Brávácz Ottót választották, az elnökségi tagok pedig Günther Hummel a Waltham cég tulajdonosa és Hargitai György a cég ügyvezető igazgatója lettek. A stadion is a klub kezelésébe került. A kispadon nem történt változás, a vezetőedző továbbra is Burcsa Győző maradt.
Reményteljes fiatalok, és érzékeny veszteségek
Négy tehetséges, fiatal védő került fel az első csapathoz: Kutasi Gábor, Csóka Zsolt, Salacz János és Varga Ernő. Érkezett még Kispestről Horváth Ferenc az ifi NB I gólkirálya, az Olimpia Satu Mare-tól a 21 esztendős középpályás, Paul Levente és Teplicéből a csatár Jaroslav Hausner.
A fiatal középpályás, Fodor László egyetemi tanulmányait a fővárosban folytatta, így távozott a csapattól. Ugyancsak eligazolt a középpályás Székely Béla, a védő Müller Csaba és a csatár Babai László. A védő Horváth Gábor az osztrák negyedosztályú Enzesfeld Hirtenberg csapatában folytatta. A középpályások közül Halmai Gábor Kispestre ment, Muzsnay Zsolt a Royal Antwerphez, míg a védő Máriási Zsolt Siófokra távozott.
Célkitűzése 1-8. hely
A szezonkezdet előtt Burcsa Győző vezetőedző így nyilatkozott: „Többségében azokra a játékosokra számíthatok, akik korábban is a mi játékosaink voltak, így a most induló bajnokságban igen nehéz dolgunk lesz. Ennek ellenére bízom abban, hogy ez a fiatal csapat az idény üde, színfoltja lesz.”
Vereséggel kezdtük a szezont, hazai pályán 1-0-ra kaptunk ki a Pécsi MFC-től. A második fordulóban, a Győr otthonában is betlizünk, 3-0-ra nyertek a Rába-partiak, ráadásul az első félidőben mutatott játékunk sem volt túl kecsegtető, csupán a szünet után javult fel a csapat, de a kapu előtti fölényüket így sem tudtuk gólra váltani.
Ezt követően döntetlen sorozatot produkáltunk, egymást követő hat mérkőzés is egállal zárult. Ezek közül is kiemelkedik a Veszprém elleni idegenbeli meccs, ami 4-4-es eredménnyel végződött. A Ferencvárost közel 10 000 ember előtt fogadtuk itthon, de nem sikerült igazi gólhelyzetet kialakítani, és így nem lett meg az első őszi győzelmünk.
A szezonkezdetet után két és fél hónappal örülhettek először győzelemnek a szurkolók. A Diósgyőr ellen Csucsánszky a 150., Németh Zoltán pedig a 100. bajnokiját játszotta, az ünneplés jól sikerült, Sallói, Horváth Ferenc és Takács góljaival 3-0-ra győztünk.
Az utolsó hat fordulóban nem veszítettünk, még a listavezető Vác otthonából is ponttal tértünk haza, ugyancsak eggyel, de ez is nagy fegyvertény volt. Zárásként pedig még a bajnoki címvédő Budapest Honvédot is sikerült 2-1-re legyőznünk, Németh Zoltán és Takács találataival.
Remek fél szezont produkáltunk, 6 győzelemmel, 7 döntetlennel és két vereséggel a 4. helyen teleltünk. Burcsa Győző így értékelt: „Kitartottam elveim mellett, és csak azokra a játékosokra támaszkodtam, akik tudnak küzdeni. Megtaláltam a megfelelő játékmódot, és több játékos igazi helyét. Őszi teljesítményünkkel elégedett vagyok, csupán az első két mérkőzés elvesztését sajnálom.”
Egy hónap pihenő után, hazai edzőtábor
Január első napjaiban indult az alapozás Székesfehérváron. A felkészüléssel együtt a Sóstói Stadion felújítása is elkezdődött, amelynek során az öltözőket és az eredményjelzőt korszerűsítették. A csapat az eredeti tervek szerint Jugoszláviában edzőtáborozott volna, de a politikai helyzet miatt erről le kellett tenniük, így tíz napra Hajdúszoboszlóra utaztak. Részt vettünk a Gorsium ÁFÉSZ Kupán a NVSC-NOVÉP, a Vasas és a Csernomorec Odessza csapatával. Végül a harmadik helyért küzdöttünk a Vasassal. A mérkőzést Hausner, Horváth, Takács góljaival 3-2-re nyertük, így mienk lett a bronz.
Nem sikerült tartani a 4. helyet
A bajnoki rajtra nem változott jelentősen a csapat összetétele, Paul Levente visszatért korábbi csapatához az Olimpia Satu Mare-hoz, illetve március végével Csucsánszky Zoltánt kölcsönadta a klub a Vác FC Samsungnak 1992 nyár végéig.
Két döntetlennel kezdtük a tavaszi szezont, a Pécsi MSC ellen 0-0-át, a Rába ETO ellen 1-1-et játszottunk. Aztán a 18. forduló talán legnagyobb meglepetését produkálta a csapat. Az Újpest otthonában Kuttor duplájával és Dubecz, valamint Sallói találataival 4-1-re győztünk.
Sajnos a jó szériát nem sikerült folytatnunk, a Verebes József irányította MTK megszakította veretlenségi sorozatunkat, 3-1-re kaptunk ki.
A hátralévő tizenegy fordulóban már csak három győzelmet könyvelhettünk el. Ezek közül kiemelkedett a Veszprém elleni, ahol Sallói és Takács kitűnt játékával, előbbi hármat, utóbbi kettőt rúgott, így alakult ki az 5-0-s végeredmény.
Az utolsó fordulóban a Kispest Honvédhoz utaztunk. Amíg a játékké volt a főszerep jobbak voltunk, de a második félidőben a játékvezető több téves ítélettel is sújtotta a csapatot, és végül 4-1-re kaptunk ki, ami semmiképpen sem volt szép évzárásnak mondható.
Végül három pozíciót lecsúszva 32 ponttal a 7. helyen végeztünk. A szezon során volt 10 győzelmünk, 12 döntetlenünk és 8 vereségünk.
Magyar Kupa - legjobb nyolc közé jutásért
A legjobb nyolc közé jutásért a Nagykanizsai Olajbányásszal kellett megküzdenünk. Meglepetésre, NB II-es vendéglátónk hamar háromgólos előnyre tett szert, és ugyan a hajrában szépítettünk, de a hősiesen védekező hazaiak kapujába az egyenlítő gólt már nem sikerült begyötörnünk, így 3-2-es vereségnek köszönhetően kiestünk. A találatainkat Horváth Ferenc és Sallói István szerezte.
(fotó: vidi.hu/archív)
