Az előző szezon viharai és kudarcai után, az 1994-95-ös bajnokságnak új szakvezetéssel vágtunk neki. Távozott Kiss László, új vezetőedzőnek Jenei Imrét nevezték ki. A szakember korábban egy évig volt magyar szövetségi kapitány, illetve az 1986-os BEK győztes Steaua Bukarest vezetőedzője. Pályaedzője Szabó Károly, a kapusedző pedig a csapat régi játékosa, Polgár László lett, akit Brassóból hívtak vissza.
Játékosok jöttek-mentek
Brávácz Ottó mindent elkövetett, hogy ismét nagy csapat legyen a Vidi, ezért három évre leigazolta a Haladás középpályás játékosát, Tóth Norbertet, a szintén középpályás Varsányi Sándort a Siófoktól, míg az olimpiai válogatott csatár, Tóth Mihály a Kispest-Honvédtól került hozzánk egy évre kölcsönbe. A védő, Disztl László visszatért az FC Brugesből, illetve a csatár, Keresztúri András is megegyezett a klubbal. A szezonnyitóra igazoltuk le a 24 éves középpályást, Alexandru Darhát Nagyváradról, valamint a középpályás Dvéri Zsoltot. Szezon közben érkezett a hátvéd Tresó József Keszthelyről, illetve Fodor Imre kölcsönbe a svájci St. Gallen csapatától. Felkerült az első csapathoz a középpályás Toldi Gábor és a csatár Wéninger Krisztián.
Szép számmal voltak távozók is: a védő Balog Zoltánt egy évre kölcsönadtuk a ZTE-nek, távozott az ugyancsak védő Salacz János és Takács Lajos az MTK-ba, illetve a középpályás Horváth László a Békéscsabai Előrébe. Rajtuk kívül a középpályás Czéh László a Ferencvárosba, a védő Kucselata János a BVSC-Dreherbe, a csatár Jován Róbert pedig a Vasashoz igazolt el.
Brazil túra - kínkeserves szezonkezdet
Már folyt a bajnokság, amikor Brazíliába, Sao Pauloba repült a csapat a II. Parmalat Kupára. A 45 perces mérkőzéseket követően a helyosztón, a brazil Juventude ellen kikaptunk, és az 5-6. helyen zártunk a chilei Audax társaságában.
Az első bajnokit a ZTE ellen játszottuk. A mérkőzés rosszul indult, 3-1-es vendégvezetésnél már padlón volt a csapat, amikor jött a negyedik gól is. Utána azonban mindent egy lapra feltéve elkezdtünk rohamozni, és ez eredményre vezetett, ha győzni nem is tudtunk, de Dubecz, Zimmermann, Tóth Norbert és Horváth Ferenc góljaival 4-4-es döntetlent értünk el.
A negyedik fordulót követően még mindig nyeretlen volt a csapat. A görcsös akarás rányomta bélyegét a teljesítményre, és ha a játék képe alapján nem is érdemeltünk volna vereséget a Győri ETO ellen, végül 1 góllal mégis jobbnak bizonyultak a Rába-partiak. Ekkor az utolsó helyen álltunk a tabellán.
A nyolcadik fordulóban, a Vác ellen elszenvedett 4-0-s vereség után Jenei Imre vezetőedző, orvosi javaslatra a felmentését kérte, így a klub közös megegyezéssel szerződést bontott vele. Szabó Károly lett az új vezetőedző, pályaedzője pedig Wittmann Géza.
Szabó Károly székfoglaló nyilatkoztában bizakodó volt: „Olyan helyzetben veszem át a Parmalatot, amikor igencsak leszakadva áll a bajnoki táblázat utolsó helyén, és amikor a játékosok pszichikailag igen mély gödörben vannak. Az itteni szurkolótábor többet érdemel, ha egy kicsit ehhez hozzá tudok járulni, akkor már elégedett leszek.”
A tízedik fordulóban, a Csepel-Kordax csapatával 0-0-át játszottunk, és bár még mindig nem sikerült győznünk, de öt vereséget követően ez a döntetlen, reményt keltő eredmény volt. Végül még egy, a Pécs elleni 2-0-s vereség után, az első fordulóból elmaradt Stadler FC elleni mérkőzés hozta meg az első győzelmet. Igen nehéz lélektani pillanatban, de a lehető legjobbkor jött, reményt adva a folytatáshoz. Horváth Ferenc, Németh Zoltán és Varsányi góljaival 3-0-ra nyertünk.
November 26-án, az utolsó őszi fordulóban, Debrecenben végre megszületett az első idegenbeli győzelem is, Keresztúri két góljára csak eggyel tudott válaszolni a vendéglátó. Ezzel a három ponttal még mindig az utolsó helyen álltunk, de már csak egy, illetve két ponttal lemaradva az előttünk állóktól. A mérlegünk 11 pont, 2 győzelem, 5 döntetlen és 8 vereség volt.
Nehéz tavasz, nagy győzelmekkel, megúsztuk a kiesést
Az átigazolás alatt ismét nagy változás volt a játékosállományban. A Sopron LC-től fél évre kölcsönbe érkezett a védő Cseh András, az RFC Antwerptől ugyancsak fél évre kölcsönbe a középpályás Muzsnay Zsolt, illetve a Győrtől igazoltuk le a kapus Disztl Pétert, a Kispest-Honvédtól a csatár Puhalak Antalt, valamint a KTE-től a szintén csatár Zoran Kunticsot.
A távozok is sokan voltak. Kölcsönbe ment a Sopron LC-be Németh Zoltán, a ZTE-be a középpályás Varsányi Sándor, a Keszthelyi HHSE-hez a védő Tresó József és Takács Gábor. Távozott még a kapus Józsa Miklós, illetve az őszi szezon vége előtt Alexandru Darha, visszatért volt klubjához, az FC Bihor-hoz, mivel combizom sérülése a vártnál nehezebben gyógyult.
A tavaszi első fordulóban Akasztóra utaztunk, ahol 10 000 néző előtt avatták fel a Stadler FC stadionját. Küzdelmes mérkőzésen, igazságos, 0-0-s döntetlen született. A következő három fordulóban vereséget szenvedtünk, a ZTE-től 3-2-re, a BVSC-Drehertől 4-1-re, valamint a Békéscsabától 1-0-ra kaptunk ki.
Az áttörésre április végéig kellett várni. Ekkor a Kispest-Honvédot győztük le Sóstón, és a 4-1-es eredmény után már csak kétszer kaptunk ki a hátralevő nyolc fordulóban. A találkozót több nagyarányú győzelem követte, a Nagykanizsát 4-1-re, a Vác FC-Samsungot 6-3-ra, a Soproni LC-t 5-0-ra vertük meg. Ekkor a 14. helyen álltunk a bajnokságban.
Két fordulóval a vége előtt a bajnokaspiráns Ferencváros otthonába utaztunk, és remekül használtuk ki, hogy a zöld-fehérek már kissé leeresztettek. Kuntics duplájával és Horváth Ferenc találatával 3-2-re győztünk, ám még mindig rezgett a léc. Az utolsó fordulóban szép győzelemmel búcsúztunk a Debrecen ellen, de később kiderült, hogy a 2-1-es eredmény csak az osztályozóra volt elegendő; 34 ponttal, 9 győzelemmel, 7 döntetlennel és 14 vereséggel a 14. helyen végzett a csapat.
Érvényesült a rutin és a papírforma
Az osztályozót az NB II Keleti csoportjának győztesével, a Salgótarjáni BTC csapatával kellett megvívnunk. Az első, idegenbeli találkozón Horváth Ferenc 53. percben elért találatával 1-0-ra nyertünk. Nagyon nehéz, küzdelmes mérkőzésen, az SBTC a végéig keményen tartotta magát.
Három nappal később, a visszavágó, ha lehet még kiélezettebb összecsapást hozott. 5000 néző figyelte, hogy sikerül-e a végérvényesen kiharcolni az NB I-ben maradást.
A Sóstói kánikulában Keresztúri András már a 16. percben megszerezte a vezetést, 20 méteres szabadrúgása a sorfalat megkerülve, óriási erővel vágódott a jobb sarokba. A 62. percben Rósa Henrik révén egyenlítettek a vendégek, ám a 90. percben Fodor Imre belőtte az idény legfontosabb gólját. Összesítésben 3-1-re nyertünk, és a következő szezont is az NB I-ben kezdhettük.
A legjobb 16 között a Magyar Kupában
A kupaküzdelmek első körében a Selyével kerültünk össze, és végül 2-1-es összesítéssel, Németh Zoltán és Tóth Norbert góljaival mi jutottunk tovább. A 12-es csoportban, megelőzve a Fűzfői AK-t, a MATÁV Sopront, a Tapolcai Bauxitot az első helyen végeztünk, és a legjobb 16 közé jutottunk.
A nyolc közé kerülésért az Újpesti TE-vel találkozott a csapat. A továbbjutás már az első mérkőzésen, az Újpest otthonában eldőlt, hiszen 4-0-s vereséget szenvedtünk. A visszavágón is volt bőven lehetőségünk, de ezeket sem sikerült kihasználni, így kiestünk.
