A csapat irányítását Lengyel Sándor vette át. A felkészülés sikeresen lezajlott, majd a szezon is rendben elkezdődött, ám az 1944-45-ös bajnokságot - mint megannyi más dolgot - a háború szakította félbe, még az ősszel. A játékosok mérkőzésről hazafelé tartva, a rádióból tudták meg a hírt – idézte fel a történelmi eseményeket Boldis Antal a csapat akkori játékosa.

Az első hivatalos tétmeccsre (az I. és II. osztály helyett létrehozott Hadi Bajnokságban) első saját pályánkon, a Berényi úti pályán 1944. szeptember 17-én került sor, amikor 4-0-ra legyőztük a Mór csapatát. Ahogy fentebb említettük, a bajnokság nem fejeződött be, de mai szemmel talán meglepő módon akkoriban nagyon is optimistán álltak hozzá a lebonyolításhoz. Annak ellenére, hogy megyeszerte egyre-másra maradtak el a bajnokik - már a 4.-5. fordulóban sem tudtuk lejátszani aktuális meccsünket - , október 26-án a Fejérmegyei Napló bejelentette, hogy akkortól kezdve ismét rendben zajlik majd a pontvadászat.

A Lajoskomárom ezt követően sem utazott el Fehérvárra, de egy héttel később mi teljesítettünk a gánti túrát - azzal együtt is, hogy míg oda jutottunk, a légvédelmi riadó miatt két órát az óvóhelyen kellett töltenünk. Mindennek tetejébe az otthon maradt igazolólapjainkért (amelyek nélkül Jávoros játékvezető nem volt hajlandó elkezdeni a meccset) egy leventefiú kerékpározott haza...

A 4-1-re megnyert találkozó bizonyult az utolsónak azelőtt, hogy a háború végleg félbeszakította volna a küzdelmeket (eredetileg még egy Pét elleni meccset írt ki a szövetség). November 18-án újabb rendkívül pozitív hangulatú cikk jelent meg a Fejérmegyei Naplóban, mely azt ugyan bejelentette, hogy a Körzeti Bajnokságok félbeszakadnak, de a fehérvári csapatok (ARAK, MÁV Előre, RSE, valamint csapatunk, akkori nevén MOVE VSK) és a Pét-Mór-Gánt-Várpalotai Unió kvartett között Díjmérkőzések zajlanak majd. Erre végül nem került sor és legközelebb csak 1947 januárjában léptünk pályára újra.

Az ősz krónikájához tartozik még, hogy november elsején lejátszottuk az első kvázi nemzetközi meccsünket: a Székesfehérváron állomásozó német katonákból alakított csapat szerepelt a Berényi úton, de a végeredmény sajnos nem maradt fent az utókor számára.