1956. január 3-án a vezetők meglépték azt, amit a labdarúgás székesfehérvári rajongói már régóta vártak: megalakították a székesfehérvári Vasas üzemeket egyesítő szakosztályt. Ebbe az öt üzem, a Mekovált, a Motorjavító, az Édász, a Könnyűipari Szerszámgépgyár és a Vadásztölténygyári sportolókat vonták össze, a klub neve pedig Vadásztölténygyári Vasas lett. Ezzel a döntéssel megteremtették az előrelépés lehetőségét, hiszen mindaddig a különböző szekciók közötti versengésről szólt a foci.
A labdarúgó szakosztály első csapata a Megyebajnokság I. osztályában, a második a Megyebajnokság II. osztályában indult, illetve felállt egy ifjúsági gárda is. Az elnök Csermely Sándor, a szakosztályvezető Virág József lett. Két edző, Bódi Ferenc és Varga Miklós irányították a csapatot.
Az egyesülés egyenes következménye volt, hogy sokkal több futballista alkotta a keretet 1956-ban. Az összevonás után a következő játékosok érkeztek: kapus poszton Horváth, Rada, Keleti, Szabó; a védőkhőz Négele K., Balogh Gy., Olasz F., a középpályán Lukács F., Veres, Fekete, Udvari J., Váradi a csatárokhoz pedig Lőrinc, Kiss J., Padi J., Ispaics T., Segesdi, Németh II. M., Paksi., Szentes Jenő.
Távozók is voltak, kikerült a csapatból Benkő György, Bogáti György, Farkas T., Galgóczi György, Galgóczi János, Háden F., Horváth K., Kastori T., Kostori, Kovács L., Kulin Gy., Neubauer I., és Szilasi L.
Bebizonyosodott: egységben az erő
Bár a Megyebajnokság első fordulóját az Ercsi ellen 2-1-re elvesztettük, hamar egyértelművé vált, jó döntés volt az egyesülés, hiszen a továbbiakban veretlenül meneteltünk, és többször igen nagyarányú győzelmet arattunk, mint például a Pusztaszabolcsi Törekvés vagy a Kincsesi Szikra elleni 8-0-s, illetve a Pusztavámi Bányász ellen elért 15-1-es, kiütéses siker.
A rangadók is rendre a mi győzelmünkkel értek véget. A Székesfehérvári Törekvést élvezetes, hajtós mérkőzésen sikerült felülmúlnunk 4-0-ra, majd a rákövetkező fordulóban a Martonvásári Traktort vertük meg saját otthonában. Utóbbi meccsen már a 30. másodpercben gólt szereztünk Kisteleki révén, aki lefutotta a vendéglátók védelmét. Alig 7 perc múlva Szőke volt eredményes, majd néhány perccel később Kisteleki 20 méterről váratlanul kapura lőtt, a labda pedig a meglepett hálóőr mellett be is ment. Egy perccel a félidő lefújása előtt Reinert ugratták ki, lövése ugyan még fennakadt a kapuson, a kipattanót azonban Kiss már nem hibázta el. A második játékrészben folytatódott a Vasas fölény, és a mérkőzés utolsó gólját a 89. percben is mi szereztük, így 7-2-re nyertünk.
A nyári pihenők után folytattuk a remek sorozatot, és ismét több, főlényes győzelmet könyvelhettünk el; a Székesfehérvári Dózsát például ezúttal 10-0 arányban vertük meg. Ekkor, jóval túl a bajnokság felén már nyilvánvalóan látszott, hogy messze kiemelkedünk a mezőnyből, és nem lesz veszélyben az első hely. 19 fordulóval a hátunk mögött 18 győzelmünk volt, és mindössze egyetlen vereségünk. 36 ponttal vezettük a tabellát úgy, hogy a második helyen álló Székesfehérvári Honvédnak is csak 28 pontja volt.
A bajnokságot természetesen mi nyertük meg 52 ponttal, 25 győzelemmel, 2 döntetlennel és mindössze 1 vereséggel.
