Az 1967-es szezont Kárpáti Béla vezetőedző irányításával kezdtük meg, februárban így nyilatkozott a kitűzött célokról: „Szeretnénk az első öt között végezni. Aztán jövőre esetleg feljebb lépni.” Leigazoltuk a védő Temesvári Tibort, a középpályás Karsai Lászlót, Sárközi Lőrincet és Kerék Józsefet.
Már tavasszal látszott, ez a csapat sokra hivatott
Jól kezdtük a szezont, Burka és Karsai góljaival 2-1 arányban győztük le a Fővárosi Autóbusz csapatát. A folytatásban a BVSC, illetve az MVSC elleni 0-0-s döntetlenek után két győzelmet is elkönyvelhettünk. A Pécsi Bányászt Nehéz és Kékesi góljával 2-0-ra, a Kecskeméti Dózsát pedig Burka és Kékesi találatával 2-1-re vertük.
Ezután kisebb hullámvölgybe kerültünk, a Várpalotai Bányász elleni 0-0-s döntetlent követően sorozatban háromszor kaptunk ki; 1-0-ra a Budafoki MTE és a Szállítók ellen, 4-1-re a VM Egyetértés ellen. A hátralévő nyolc fordulóban azonban már csak egyszer tudtak megállítani minket, illetve volt két döntetlenünk, a többi mérkőzésen győztünk.
A tavaszi szezont 21 ponttal az 5. helyen zártuk a rosszabb gólarányunk miatt, hiszen már a második helyezett Pécsi bányásznak is 21 pontja volt. Tavasszal 8 győzelmünk, 5 döntetlenünk és 4 vereségünk volt.
Irány az első osztály – történelmi siker
Ősszel hatalmas előrelépést könyvelhettünk el, a Sóstói Stadion pályaavatására szeptember 20-án került sor a Rot-Weiss Erfurt elleni barátságos mérkőzésen. Ezzel megalapozottá vált a klub magasabb szintre jutása is - emelte ki Bencsik István a klub akkori elnöke.
Bár az őszi szezont vereséggel kezdtük, a Pécsi Bányász ellen 4-2-re kaptunk ki, a folytatásban sok öröme volt a szurkolóknak. Zsinórban nyertünk három mérkőzést, majd egy vereség után újabb öt győzelmet és egy döntetlent könyvelhettünk el. A 29. fordulóban azonban jött a hidegzuhany, itthon kikaptunk az Ózdtól 1-0-ra, és lecsúsztunk a feljutó helyről. A következő fordulóban azonban kiemelkedő játékkal 3-1-re győztünk a Dorogi Bányász otthonában, és újra az első helyre ugrottunk. A Debrecen elleni 5-0-s győzelem után már mindenki a feljutásról beszélt, azonban a Spartacus otthonában újra botlottunk, 2-1-re kaptunk ki, így visszacsúsztunk a második helyre.
Az utolsó két forduló mindegyikét itthon játszottuk, és már csak két pont hiányzott ahhoz, hogy klub történelmében először NB I-es csapatunk legyen. Az utolsó előtti fordulóban azonban ez biztossá is vált, Balogh és Kű duplájával, valamint Karsai góljával 5-1 arányban legyőztük a Ganz Mávagot, így végleg eldőlt: feljutottunk az NB I-be.
Az utolsó fordulót mintegy 8000 néző előtt játszottuk, és a Kecskeméti Dózsa elleni 3-0-s győzelem szinte csak ráadás volt egy történelmi szezon zárásaként. A gólokat Kű, Balogh és Bognár szerezte. "A csapat elszántan küzdött egész szezonban a sikerért" – emlékezett vissza Bobori Béla.
Az 1967-es szezon folyamán összesen 46 pontot gyűjtöttünk, ezzel a második helyre kerültünk, de csak a rosszabb gólarányunk miatt. Összesen 20 győzelmünk, 6 döntetlenünk és 8 vereségünk volt.
MNK - 32 közé jutottunk
Az 1967-es szezonban, az MNK-ban először a Fűzfőt 2-1-re, majd a Padragkútot 4-1-re győztük le. Az első osztályban szereplő Fradi ellen azonban kikaptunk 3-1-re, így kiestünk a kupából, nem sikerült a legjobb 16 közé jutnunk.
